Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés
p..-1J N.. —ij mint az R tározőfeltöltésből adódó csökkenések algebrai összege);- az i-edik szelvényben vizigény kielégitése, vagy tározó feltöltése céljából kivett vizhozam;- az i-edik szelvényben mederben hagyandó vizhozam. d/3. a tározótérfogat mennyisége A B vizmérleg-eredményekből és az A_^ mátrixból egyértelműen számitható, hogy az egyes tározóknak az egyes hónapokban ösz- szesen mennyi átlagos vizhozamot kell kiszolgáltatniuk a vízhasználók vízhiányának pótlására. Ebből hidrológiai méretezéssel meg - határozható, hogy az egyes tározőszelvényekben mekkora térfogatú tározót kell építeni. E tározótérfogatokat lényegében az A mátrix határozza meg, azaz Vk “ Vk(Az)* (k = 1,2 .........n)‘ (4'32) e ) Célfüggvény és optimalizálása Ha az egyes tározók V ^(A^) tározőtérfogatát és beruházási költségfüggvényét KT (V ) ismerjük, lehetővé válik a tározó rendszer beruházási K K költségének meghatározása, amelyet az A^ együttműködési mátrix esetén kell teljesíteni. Hasonlóképpen, ha az vízhozamok, amelyeket az egyes tározókból a fogyasztókhoz kell vezetni és ezeknek a KA(Q ) költségfüggvényei is ismertek, akkor a vízátvezetés (KA(A ) rK z költsége is számitható. Így az A^ mátrix által meghatározott lefolyásszabályozó rendszer beruházási költsége az alábbi célfüggvény szerint határozható meg BK = BK (A ) = Y z z z éi KT, [VAz>] + KA(A ) z (4-33) Figyelembe véve a különböző politikákat (az A^, A^,... A^ mátrixokat önkényesen felvéve) azt találjuk, hogy minden politikához különböző beruházási költségek (BK^, BK^, BK^... BIO tartoznak. E BK^ értékek minimuma lesz az otpimális megoldás, azaz a célfüggvény optimalizálása az alábbiak szerint irhatő fel.- 175 -
