Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés
jobb fejlesztési változat az 1-1, 11-1 és 1-7, a három legrosszabb pedig a IV-4, Vl-2 és V-2. Megfigyelhető azonban, hogy a vizsgált esetben még a legjobb változat célfüggvénye értéke sem 0, azaz még ez a változat sem követi az összehasonlitási alapul szolgáló tervezett fejlesztést. A legjobb és a legkedvezőtlenebb változat időbeli alakulását, azaz e két változat által kifejezett vizgytljtőfejlesztési stratégiák időbeli alakulását a 4-11. ábra szemlélteti. Az eredményekből az alábbi legfontosabb következtetések vonhatók le: 1. Erősen korlátozott erőforrásokkal rendelkező rendszerben is, ha a vizs- gazdálkodás -fejlesztési stratégiáját alkalmasan választjuk meg, akkor a fejlesztési időszak egészét tekintve kedvezőbb eredmény érhető el, mint esetleg lényegesen több erőforrás felhasználása, de rossz stratégia mellett. 2. A legjobbnak adódó 1-1 fejlesztési változat az erőforrások zömét a lefolyás-szabályozásra koncentrálja és jelentős hányadot fordit a szennyvíz - tisztitásra. Eredményként a hasznosítható vízkészlet majdnem végig biztonsággal meghaladja a ténylegesen kiépült vízszolgáltató kapacitással kielégíthető frissvizigényt. A fejlesztési időszak 85%-ában az 1-3. kárhelyzet fordul elő. Az erős kárt okozó 4. kárhelyzet tartama mindössze 15%. 3. A fejlesztési stratégia megfelelő megválasztása tehát alapvető feltétele az erőforrások hatékony felhasználásának. A példában a legkisebb erőforrással rendelkező változat (I) lett a legkedvezőbb, mivel jó stratégiával (1) párosult. Leggyengébb változatnak ugyanakkor az erőforrásban sokkal gazdagabb (V), de kedvezőtlen stratégiával (2) párosult változat adódott. d) A modell továbbfejlesztése A modellt alkalmassá lehet tenni a rendelkezésre álló számítógép kapacitástól függően arra, hogy a változatok öngenerálásával igen nagyszámú (több száz v. ezer, lényegében korlátlan számú) változat közül keresse meg az optimumot. Ki lehet egészíteni a sztohasztikus jellemzők figyelembevételével. Be lehet építeni olyan algoritmust, amely lehetővé teszi, hogy bármely kárhelyzet elérése után nagyarányú erőforrás felhasználással vissza lehessen térni a tervezett állapothoz. Ugyanakkor célszerű hidroökonőmiai vizsgálatokat folytatni a társadalmi-gazdasági növekedés és a vizgaz dálko- dás fejlődése közti kapcsolatok minél pontosabb megfogalmazására. A modellnek és eredményeinek értékeléséhez tekintetbe kell vennünk, hogy a vízgazdálkodás fejlesztése a valóságnak rendkívül összetett társadalmigazdasági rendszeréhez kapcsolódik. E rendszer leképzése a logika és a- 171
