Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)

4. A vízgyűjtőfejlesztés rendszertervezése, a vízgyűjtőtervezés

F. Rugalmasság. Három minőségi hatékonyság mérő van figyelembe véve annak értékelésére, hogy a rugalmassággal kapcsolatos előírások milyen mértékben teljesülnek:

a) a nemzetközi együttműködés minősítése, amely figyelembe veszi az előzőekben említett összes szempontot, nagyon könnyű, könnyű, kissé nehéz vagy nehéz kategóriákba sorolható;

b) a változó igényekkel kapcsolatos fejlesztési lehetőség vagy képesség nagyon jó, jó, megfelelő vagy rossz kategóriák szerint minősíthető;

c) a rendszer érzékenysége vagy ellenállóképessége a különböző bizonytalanságokkal szemben, nem érzékeny, érzékeny vagy nagyon érzékeny kategóriák szerint értékelhető.

4. Az eljárás következő lépése az értékelési mód kiválasztása. A költség- hatékonyság vizsgálat két lehetséges értékelési mód egyikével végezhető:

a) állandó költségek feltételezésével. Ez abban az esetben alkalmazható, amikor egy költségvetést már szétosztottak, vagy amikor utólagos értékelést végzünk;

b) állandó hatékonyság feltételezésével. Ez akkor használatos, amikor az igényeket meghatározták és a rendszer megvalósításához szükséges erőforrások mennyiségét kívánjuk minimalizálni.

Mivel a vizsgálat adott igényeken alapuló távlati tervezéssel foglalkozik, a továbbiakban az utóbbi, az állandó hatékonyság feltételezésével élünk.

5. A kívánatos célkitűzések teljesitésére_öt különböző, a fejlesztést megvalósító alternativ vízgazdálkodási rendszert (VGR) dolgoztunk ki. Alapvető célkitűzésűk a természetes vízkészlet hasznosítható hányadának növelése átfogó lefolyásszabályozással. E tevékenység magában foglalja térben és időben a szabályozás mennyiségi, minőségi és energetikai szempontjait egyaránt. A szabályozás fő eszközei a víztározás, vízátvezetés és elosztás. Feltételezzük, hogy mindegyik rendszer a következő 55 évben a fokozatos fejlesztés során feltölthető vízzel és hogy a szükséges ismételt felhasználást megfelelő időben ki lehet alakítani úgy, hogy az egyes rendszerek a tározókapacitásuknál lényegesen nagyobb igényeket is ki tudják elégíteni. A római számokkal jelölt alternativ rendszerek területi kialakítását és funkcióját a 4-6, ábra mutatja be. Általános adataikat a 4-3. táblázat foglalja magába. Ezek szolgálnak alapul

a kritériumok szerinti értékeléshez. Feltételezzük, hogy mindegyik rendszer a saját feltételei szerint optimális megoldású. A legfontosabb jellemzőik az alábbiakban foglalhatók össze.- 143 -