Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
hasznosítható vízkészlet SzV tisztitatlan, hosznosithatatlan Jf frissvizigény szennyvíz J« ismételt vízfelhasználás SzT kellően tisztított és visszaveJt a vízhasználat teljes vízigénye zetett szennyvíz le vizelhasználás (fogyasztás és Sz használt (szennyvíz) kibocsátás veszteség) 3-25. ábra A vízhasználatok vízforgalma rendszere A műszaki intézkedések alapvetően a vízhasználatok vizforgalmi rendszerével függnek össze (3-25. ábra). A vízhasználat teljes vízigénye (1^) a frissvizigényből (1^) és az ismételt vízfelhasználásból tevődik össze. A teljes vízigény (vízforgalom) egy része elhasználásra kerül (1 ) magában a technológiai folyamatban vízfogyasztás illetve technológiai veszteség formájában, másik része használt, esd; leg szennyvíz formájában kibocsátásra kerül (Sz). Ennek egy része a szükséges mértékű tisztítással ismét felhasználásra kerül (I ), mig a fennmaradó rész egyfelől tisztítható (SzT) és r visszavezethető a befogadón keresztül a hasznosítható készletbe, másfelől ha nem tisztítható, akkor tisztitatlan, használhatatlan szennyvíz formájában (SzV) tényleges veszteséget jelent. Nyilvánvaló, hogy a vizforgalmi rendszer elemei szoros kapcsolatban állnak egymással. A vizigényszabályozás során a felsorolt elemek kapcsolódását, arányaikat szabályozhatjuk. A szabályozás végső célja a frissvizigény és a visszavezetett, kellően tisztított vizmennyiségek különbségének minimalizálása, azaz I_ - SzT ----*► min (3-38) r- 109 -
