Dávid László: Folyóvölgyek vízgazdálkodásának fejlesztése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977)
3. A vízkészlet és a vízigény egyensúlyának szabályozása
ben nem csak a lefolyási viszonyokat változtatja egy körzetben, hanem a mikroklímát is. Ezért a városi területekről lefolyó vizek a természetes körülményekhez képest egyaránt növekedhetnek, illetve csökkenhetnek. A légköri vízgazdálkodás a csapadék és a párolgás szabályozására irányul. E tényezők vízgyűjtő méretű szabályozása ma még általában csak kísérleti állapotban van, de e gazdálkodás egyes elemeit helyi célokra és méretekben már gyakorlatilag is alkalmazzák. E tevékenység egyik iránya a mesterséges csapadék keltés. A légköri vízgazdálkodás nagymértékű alkalmazása a jövő gyakorlata lesz. De amikor a teljes lefolyásszabályozás szempontjait tárgyaljuk, amely ugyancsak néhány évtizedet átívelő program, úgy tűnik, célszerű említenünk a légköri vízgazdálkodás lehetőségét is. Ez ugyanis komoly változásokat okozhat a szabályozandó lefolyási viszonyokban. A vízgyűjtőterületeken számos egyéb emberi tevékenység is fejt ki közvetett hatást a lefolyásszabályozásra (autópálya és vasútépítés, olajvezetékek, növényzet irtása, bányászat, felszín alatti vizek kitermelése bányászati érdekek miatt, ártér gazdálkodás, stb.). Néhány vizsgálat felhívta a figyelmet például arra, hogy az autópályák téli sózásának hatására a talajvíz sótartalma nemcsak az autópályák szomszédságában növekszik, hanem azoktól nagy távolságra is. A tényleges szabályozási folyamat egy adott vízgyűjtő területen az előzőekben említett közvetlen és közvetett módszerek széles kombinációját alkalmazza. A különböző szabályozási módszerek együttes alkalmazásának eredményeként fejlődhet ki az a vízgazdálkodási rendszer, amely segítségével a tényleges lefolyásszabályozás folyamatosan megvalósítható. Az összes említett módszer rendelkezik ugyanakkor egy fontos hatással. Kisebb vagy nagyobb mértékben valamennyi befolyásolja az emberi környezetet. Sok esetben ez a hatás jelentéktelen, máskor viszont a lefolyásszabályozási módszerek kedvező eszközt jelentenek az ésszerű környezetformáláshoz is. Magyarországon például a Tisza-völgyben a múlt század elején a terillet legnagyobb része évről-évre elöntésre került. Így a rendszeres mezőgazdasági termelés elképzelhetetlen volt. A nagy árvédelmi töltés és belvizrendszer építésének hatására a táj képe megváltozott. Napjainkban, 150-160 évvel később, a környezetnek már teljesen uj arca alakult ki. Ma már jól fejlett mezőgazdasági termelés folyik a vidék minden részén. De számos egyéb példát idézhetnénk. Tekintsük például a Deltamüveket, vagy a Zuidersee lecsapolá- sával kapcsolatos munkákat Hollandiában. A Zuidersee helyén az elmúlt 50 év alatt a tenger helyett uj és magas szinten hasznosított földterület fejlődött ki. Hasonló a helyzet ha kisebb létesítményeket vizsgálunk. Egy kis tározó szintén teljesen megváltoztatja a környezetét. Az ártér hasznosítás során a földhasznosítás módja szintén változhat. Tekintettel a megfelelő emberi környezet növekvő jelentőségére, a lefolyásszabályozási folyamat során létesítményeink várható környezeti hatását is- 101 -
