Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

9. A vízellátás és csatornázás vízépítési műtárgyai

művön keresztül a tisztaviz-medencébe, majd onnan a magasnyomású szivattyuegységek juttatják a vizet a fogyasztás helyére. A mértékadó víztermelési kapacitás szerint megkülönböztetünk továbbá mám műt (100 000 m'Vnap felett), nagy (10 000-100 000 m^/nap között) és kis vízmüveket.

A vízigények kielégítése egyre gyakrabban teszi szükségessé, hogy az egyes vízmüveket vagy azoknak csupán néhány elemét (pl. a vizbeszer- ző helyeiket) összekapcsolva üzemeltetssék. Ennek megfelelően némileg módosul a vizközmüvek fogalmi meghatározása is. Ezek szerint a vízellátási közmű a település egészére vagy annak jelentős részére kiterjedő olyan elosztólétesitmény (vezetékhálózatok, berendezések stb.), amely a település saját víztermelő telepével vagy regionális, illetve régióközi (országos) rendszerekhez kapcsolódva biztosítja a lakosság és egyéb fogyasztók igényeinek megfelelő vizet. A regionális vagy régióközi vízellátási rendszerek tehát általában több vízmüvet (többféle vizbeszerzéssel) és több fogyasztót (különféle, igen változatos vízigénnyel) foglalnak magukban és lehetnek ivó-, ipariviz és vegyes (komplex) rendszerek. Az ivóvizet szolgáltató rendszereknek szigorú kémiai és bakteriológiai követelményeknek kell eleget tenniök, ipari vízellátási rendszerek esetében ez a követelmény a legtöbb esetben elmaradhat. A két rendszer közötti leglényegesebb különbség a víztisztítás technológiája, ezenkívül az ipari elosztóhálózat gyakran nem terjed túl az üzem tényleges határain.

Komplex vízellátási rendszereknél, ahol a vízigény egyidejűleg kétféle, az igényeknek megfelelő megoldást választanak és rendszerint figyelembe veszik az ipari vízellátási rendszereket, nevezetesen az egyenes sorozatos (újrafelhasználható) és vízforgatásos rendszereket.

Az egyszerű ipari vízellátási rendszerben a vizbeszerzést és továbbítást egy szivattyucsoporttal oldják meg, felhasználás után a vizet visszavezetik a befogadóba (pl. hűtővíz). Az összetett ipari vízellátási rendszerben a beszerzett vizet kezeléssel vagy anélkül ismételten felhasználják, mig végül a használt, kibocsátott szennyvizet megfelelő tisztítás után juttatják el a befogadóba. A forgatásos rendszerben a vizet kezeléssel vagy anélkül ugyanannál a folyamatnál ismételten felhasználják, vagyis a vizet keringetik, forgatják. Csak az elvesző vízmennyiséget (párolgás, elszivárgás, szóródás, iszapolás stb.) kell pótolni és csupán az iszapolővizet bocsátják ki.

Alapos műszaki, üzemgazdasági, üzembiztonsági és vízgazdálkodási vizsgálattal kell eldönteni, hogy a három ipari vízellátási rendszer közül adott esetben melyik a legalkalmasabb. Éz a vizsgálat a viszonylagos vízhiány, az egységes vízgazdálkodás és a népgazdasági szintű érdekek miatt szükséges. Ugyanakkor ezeket a vizsgálatokat azért is el kell végezni, mert az üzemekben a vízellátási rendszerek általában vegyesen fordulnak elő, továbbá az egymás közelében lévő üzemek vízellátási rendszerei és részmegoldásai kölcsönösen befolyásolhatják egymást, ami kiterjedhet nagyobb vizfolyásszakaszokra vagy nagyobb területre, és érintheti a lefolyási viszonyokat, valamint a vízminőséget is. Valamely üzem számára az a- 72 -