Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

8. A kikötők és az ezekhez kapcsolódó partfalak

Amikor a partfal építése a medence két oldalán elkészült, megkezdődhet a medence anyagtömbjének a kiemelése. Ezt legcélszerűbb hidro- mechanizáciőval végezni úgy, hogy a szivőkotrő által kikotort anyagot nyomócsövön szállítják a kikötőmedence körüli terepfeltöltésbe. Ha az anyag kötött és szívócsővel való kotrásra nem alkalmas, a munka elvégezhető vonőköteles kotró és keverőedény kombinációjával. A letisztult vizet a kikötőbejárat alatt kell a folyóba visszavezetni.

A kikötőmedence fenntartási munkáját is szivő-nyomő kotróval, hid- romechanizáciőval lehet végezni. Ha a kikötő forgalmát a fenntartási munka alatt is biztosítani kell, legcélszerűbb a medence közepén végigfektetett, helyén maradó viz alatti csővel végezhető a munka. A cső egyik végéhez a kotró uszőcsöve, a másikhoz a tferületfeltöltéshez vezető parti cső csatlakozik. Bárhol folyik a kotrás, az a hajóforgalmat a medencének csak aránylag kis részén, a kotró és uszócső által súrolt területen zavarja.

Tavi kikötők

Tavi kikötő abban különbözik a folyami kikötőtől, hogy általában nem a tó partjába benyúló medence, hanem a tó vízfelületéből elfoglalt, két oldalán egy-egy mólóval határolt terület. A kikötő létesítése tehát ennek a két mólónak a megépítéséből és a közöttük levő medencében a hajózási mélység előállításából áll. A kotrás ugyanolyan módszerrel végezhető, mint amit a tő partjainak szabályozásakor és feltöltésekor alkalmaznak.- 70 -