Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
8. A kikötők és az ezekhez kapcsolódó partfalak
8.37. Vízmélységek A vízmélységek a kikötőben olyanok legyenek, hogy a legalacsonyabb hajózást vizszínt esetén is legalább 0,5 m vizréteg maradjon a terhelt mértékadó hajó legmélyebb pontja és a mederfenék között (0,2 m feliszapolő- dási és 0,30 m általános biztonság). A Duna kikötőiben az LKHV alatt 3,5 m egyéb mellékfolyóknál 2,5 m minimális vízmélység biztosítandó. Olyan hajőzóutak, amelyek vízfelületén számottevő hullámzás alakulhat ki, a maximális hullámmagasság felével növelt vízmélységgel terve- zendők (8-6. ábra). 8.38. Magassági viszonyok Partmagasságok megállapításánál a csatlakozó viziut vízjárását, és a kikötőben megmozgatásra kerülő áruk fajtáit kell figyelembe venni. Ha a KÖV és LNV szintek között nagy magasságkülönbség van, a p'art árviz- szint fölé való kiépítését abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy a közepes vagy alacsony vízállásnál történő rakodás (és a magas kikötőfal) költségei nem magasabbak-e a gazdaságos értékeknél. Zárt kikötők, csatornakikötők partmagasságát legcélszerűbb a gva- korlatilag állandó Uzemvizszint felett 1,0-1,6 m magasra tervezni. Kisebb vizszint-feletti magasság alkalmazása esetén az üres hajók a látást erősen akadályozzák, és ez a rakodási műveleteket hátráltatja. Személyforgalmi és sporthajókikötők esetében a partmagasságot a mértékadó vizijármü főfedélzetének, ill. belépőfedélzetének vlszlnt feletti- 43 —Z—-——-----------18-6. ábra Függőleges kikötőfal
