Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
7. Az árvízvédelem és foyószabályozás néhány kérdése
tését megtartó középvonal mellett, ill. helyére a sodorvonalat teszi. Ez utóbbi általában nem párhuzamos a partokkal, de helve a partok között nem is önkényes. A sodorvonal a kanyarulat tetőpontjánál közeliti meg a legjobban az iv külső oldalán lévő partot, éspedig ennál jobban, minél élesebb a kanyarulat. Ez a távolság általában a mederszélesség 1/3-1/5 része, kivételes esetekben ennél is kisebb. A kanyarulat másik jellegzetes pontja az ellenivek találkozási helye, az átmeneti vagy inflexiós pont. Itt a medervonal a mederkeresztszelvénv közepén vagy legalábbis annak közelében van. A tetőponttól a kegközelebbi felső, ill. alsó küszöbig a sodorvonal fokozatosan közeledik a meder geometriai középvonalához, s ezért - akárcsak a partok - a sodorvonal is elnyújtott szinusz vonalszerű görbét ir le. De a sodorvonal függőleges metszete is ilyen jellegű: a vízmélység a legnagyobb a tetőpont környékén és az átmeneti szakaszokon a legkisebb. A sodorvonal tervezésekor arra kell törekedni, hogy helyét a nagy-, közép- és kisvizek alkalmával lehetőleg kevéssé változtassa. A sodorvonal megállapítása után a partokat kell kiejelölni és itt megközelítéssel jutunk el a legmegfelelőbb vonalhoz. Ha mind a sodor-, mind pedig a partvonalakat megállapítottuk, akkor azokat kereszt- és hosszirányú helyzetükben rögzíteni kell. A kanyarulatok homorú (külső) oldalán párhuzam müveket, a domború oldalon pedig keresztirányú müveket épitünk. A hajózás és a jéglevezetés elősegítése érdekében még arra is kell törekedni, hogy a kanyarulatok tetőponti szakaszain meg legyen a kellő szélesség, az átmeneti (inflexiós) szakaszokon pedig a kellő mélység. Az átmeneti szakaszokon akkor jelentkezik mélységhiány, ha a szélesség túl nagy, az egymáshoz csatlakozó medencék pedig - mind a felső, mind az alsó oldalról - a küszöbön túlnyúlnak, és a partok mellett haladva egymásnak kitérnek. Ez az un. rossz gázló esete (7-9. ábra), amikor a két vakon végződő böge közötti középgerinc a sodorvonal hirtelen irányváltozását és a vízmélység lecsökkenését okozza. Az átmeneti szakasz gázlóviszonyainak javítására csökkenteni kell a gázlón túlnyúló medencék hosszát és arra kell törekedni, hogy ezek a bögék a megrövidülés után a gázlóban a meder közepén találkozzanak, más szóval a rossz gázlót jő gázlóvá kell átalakítani. A sodorvonal és a partok rögzítésére valók a szabályozási elemek. A kanyarulatok tetőpontjainak környékén a bögék mélyülésének korlátozására szükség esetén fenékgátak, fenékbordák épithetőek, ismét figyelemmel arra, hogy - hajózható viziutaknál - az ilyen vizimüvek felett a legalacsonyabb hajózási vizszint idején is meglegyen a hajózás által megkívánt vízmélység. A medencék hosszának korlátozására a gázlók környékén sarkantyúkat létesíthetünk. A sarkantyúk fejének magassága állandó, de a sarkantyú tövének koronamagassága a homorú oldal tetőpontjától csökken a domború oldalon - ha ott egyáltalán alkalmazásra kerül - a tetőponttól emelkedik az inflexiós- 23 -
