Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)
7. Az árvízvédelem és foyószabályozás néhány kérdése
a töltés alapsikjában, valamint a gát alatti talajtömbben is csökken, esetleg meg is sztlnik a viz áthatolásával szembeni ellenállás. A védekezési tapasztalatok és az árvizek alatti, valamint az azokat kővető időszakban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a töltések nagy részének áteresztőképessége lényegesen nagyobb annál, mint ami a töltésanyag talajmechanikai jellemzői alapján várható lenne, és a töltések tömörsége lényegesen kisebb, mint amit a töltés még a leglazább építési mód mellett is elérhetett volna. Ezt az állapotváltozást a gátakra ható mechanikai, hidraulikai és biológiai, valamint kémiai hatások következtében a gátak szerkezetében végbemenő változások idézik elő. A mechanikai igénybevételek következményei, részben a növények gyökerei által okozott kisebb-nagyobb földcsatornák csökevénye, az állati kártevők járatai, részben pedig a töltés testének repedései, vizjáratok, amelyek a gát testében idővel fokozatosan kialakulnak és a gát testét járatossá, szivacsossá alakítják át. A fizikai változásokat az ismétlődő és változó irányú szivárgási igény- bevételek, a kisebb ellenállású helyeken összestiríisödő áramvonalak a gáttestben beálló tömörség- és szerkezetváltozások okozzák. Ez a szerkezetváltozás még csak fokozódik azokra a kémiai hatásokra, amelyek ugyancsak az ismételt átnedvesedéssel és kiszáradással függenek össze. A talajok kötött alkotórészei morzsás szerkezeti állapotba mennek át, aminek következtében a földanyag vizáteresztőképessége nő. Hazai árvédelmi töltéseinkre az jellemző, hogy azok - szinte már történelmileg - adva vannak, uj gátak építése ritkán jön szóba. Árvédelmi gátjaink fejlesztése során igy elsősorban azok védőképességének növelése képezi feladatunkat. Az ármentesitett területek népgazdasági értéke és jelentősége ugyanis gyors ütemben növekszik, igy a gátak fejlesztéséhez, de fenntartásához is, valamint az árvédekezési munkák gyors és eredményes végrehajtásához ismerni kell a gátak árvíz alatti igénybevételét. Az árhullámoknak részben mechanikai (ütő, elmosó) hatásai, részben a belső egyensúly bomlását előidéző (szivárgási, átázási, csurgásil hatásai rombolják a védgátakat. Ezek a hatások általában a következő formában idézhetik elő a gátak tönkremenetelét:- á mentett oldali rézsű, a gátkorona, majd az egész töltés eróziója a töltést meghágó vizek következtében- közvetlen viz-oldali töltéserőziő a hullámverés hatására- a mentett-oldali töltésrészü megbomlása és a töltés roskadása a töltésen átszivárgó vagy állati-növényi járatokban konvertráltan mozgó viz hatására- a töltés alatti talajtömb állékonyságának megbomlása a talajtömbön keresztül történő vizmozgások hatására. II
