Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

9. A vízellátás és csatornázás vízépítési műtárgyai

9-19. ábra

EláBazó, összekapcsolt és körvezetékes hálózati rendszerek

határozzák meg. Az átmérőt az előzőekben már ismertetett vízszükséglet határozza meg.

A viz szétosztása szempontjából a vezeték lehet: elágazó, összekapcsolt vagy körvezetékes (9-19. ábra).

Az elágazó vezetékre jellemző, hogy az elosztó csövek nincsenek összekötve. Előnye, hogy kisebb az anyagszükséglet. Hátránya, hogy a vezetékben a nyomások nem egyenlítődnek ki, kis fogyasztás esetén a viz a vezetékben pang, kellemetlen izt és szagot kap.

Összekapcsolt vezetéknek nevezzük azt a hálózatot, amelynél az elosztó vezetékek össze vannak kapcsolva.

Körvezetékes rendszer az, ahol a főnyomócső önmaga zárt rendszert alkot. Az összekapcsolt és főleg a körvezetékes rendszernél az elágazó vezeték hátrányai megszűnnek. A fővezeték törésénél az ingatlan más irányból is kaphat vizet. Előnyei miatt rendszerint ahol ez túlzott költségtöbbletet nem jelent, körvezetéket építenek.

Csőhálózat méretezése. A csővezetékek méretezését már a "Hidraulika" c. tárgy keretében tárgyaltuk, most csak néhány gyakorlati problémával foglalkozunk.

1. A fővezeték csöveinek átmérője nem lehet kisebb 100 mm-nél.

Az elosztó hálózat csövei öntöttvas esetében 60 mm-nél, eternit cső esetében 80 mm-nél.

2. A vizsebesség a csövekben legfeljebb 3 m/sec, a lerakódások miatt 0,5 m/sec lehet.

3. A csőátmérő megválasztása gazdasági probléma. Nagyobb átmérőjű csövek beruházási költsége nagyobb, viszont az átmérő csökkentése a nagyobb veszteségek miatt magasabb víztornyot és nagyobb szivattyuzási költséget jelent. Általában gazdaságosnak mutatkozik az a csőhálózat,-111