Csongrády Kornél: Vízépítés II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979)

9. A vízellátás és csatornázás vízépítési műtárgyai

Ha a főcél a vastalanitás, alkalikus sziirőanyagot (zsugorodásig égetett dolomit vagy magnezitzuzalék) használnak. Hazai alkalikus szürőanyag a Fermagő.

Mangántalanitáshoz alkalikus szürőanyaggal kevert, mangán-peroxid- dal bevont (bedolgozott) kvarchomokot használnak.

Egytittes sav-, vas- és magántalanitás esetén rendszerint kétlépcsős szűrés van. Az első szűrő 1,50-1,0 m vastag fermágóval kevert kvarcho- mokréteget tartalmaz, ez a réteg az előzetes oxidálás (levegőztetés) után kipelyhesedett vasat szűri ki és az agressziv szénsavat megköti. A második szűrőt kb. 1,30 m vastag bedolgozott kvarchomokréteg alkotja, ez választja ki a mangánt és szűri ki a maradék vasat.

A vizlágyitási és sótalanitási technológiában is használják a zárt szűrőket, valamint granulált aktiv szénnel töltve 25-50 m/h szűrési sebességgel a viz kellemetlen izének és szagának eltávolítására.

Látható tehát, hogy a szűrőrétegben bonyolult fizikai és kémiai jelenségek lépnek fel, ezért a szürőanyag megválasztását a vízminőség és a víztechnológiai eljárás igen gondos megvizsgálása, sőt kikísérletezése előzi meg.

A zárt szűrőket általában csarnokszerü épületben, un. szürőházban helyezik el, amely rendszerint pillérvázas épület, kettős copilit üvegezésű nagy ablakokkal, a megfelelő megvilágítás biztosítása végett. A szerelvények kezeléséhez, a biztonságos közlekedésre, a szürőanyag elhelyezéséhez be- és kitöltéskor elegendő helyet kell biztosítani.

Tájékoztató távolságértékek: faltól legalább 80 cm, egymástól legalább 1,0 m távolság a szerelvény vagy tartály szélső pontjait figyelembe véve. Nagyobb szlirőházakban a szűrőtartályokat két sorban célszerű elhelyezni, a két szürősor szerelvényei között legalább 1,5 m távolság szükséges. A szürőterem belmagasságát úgy kell megválasztani, hogy a tartályok beemeléséhez szükséges emelőszerkezet elférjen, a szűrőtartályok megközelítése akadálytalan és balesetmentes lehessen. Ezek figyelembevételével a födém és a szűrőtartály teteje között legalább 2,60 m szabad teret célszerű biztosítani. A csővezetékek, szerelvények padló felett, recés lemezzel lefedett esőcsatornában vagy pedig külön csőpincében helyezendők el. Nagyobb vízmüvek esetében a csőpincés elhelyezés a helyesebb.

Gyakran a tisztaviz medencét a zárt szűrők alatt helyezik el. Ennek is vannak gazdaságos térkihasználási és üzemelési előnyei, de ezt természetesen döntő mértékben befolyásolják a tulaj- és talajvizviszonyok.

Újabban egyre inkább elterjed a szűrők szabadtéri elhelyezése. 6 °C hőmérséklet alatti vizek esetében - tehát télen a felszíni víztisztító müvekben - még hőszigetelés mellett is erősen megfontolandó a tartályok szabadban történő elhelyezése.

A talaj mélyebb rétegeiből nyert vizek azonban rendszerint jóval 6 C feletti hőmérsékletűek még télen is. Ezért a szabadtéri elhelyezést elsősorban vas- és mangántalanitő telepeken alkalmazzák.- 101 -