Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
Bevezetés
7 DEVBZRTÉS A folyószabályozás a vízépítési tevékenység egyik alapvetően fontos ága, a- oely a miit század klasszikus célkitűzéseiből és módszereiből kiindulva, mindenkor gyakorlati Igényekhez Igazodva - ha nőm ts töretlenül - napjainkig hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ennek ellenére a folyók alakulását befolyásoló tényezők közötti deter- minlsztlkus vagy sztoohasztlkus kapcsolatok szabatos meghatározása mindmáig megoldatlan feladat maradt. Szerte a világon széleskörű kutatások folynak, hogy a felmerülő kérdésekre elméletileg megalapozott és a műszaki gyakorlatot kielégítő válaszokat adhass anak. A kutatások területét az általános technikai fejlődés csak növelte, a mérő és észlelőmUszerek, berendezések tökéletesedtek« Ma már olyan Jelenségeket Is vizsgálnak, olyan mennyiségeket is mérnek, melyekre korábban gondolni sem lehetett, a számítógépek pedig lehetőséget adnak nagy tömegű adat gyors és gazdaságos feldolgozására, így sor kerülhet az elmúlt évtizedek - vagy évszázad - mérési eredményeinek részletes feldolgozására is. Érthető tehát, hogy a folyószabályozásnak - különösen ha a határterületeket Is figyelembe vesszUk - rendkívül széles területe és bőséges Irodalma van. Minden kutatásra kitérni, valamennyi eredményt számításba venni ma már szinte lehetetlen. Kern is törekedtünk ilyen vonatkozásban teljességre. Célunk az volt, hogy csupán azokkal az eredményekkel foglalkozzunk, melyek a folyószabályozás tervezése során már alkalmazásra kerülhetnek. Ezért számos kutatási eredményt figyelműn kívül hagytunk, számítási módszert nem ismertetünk. Ez azonban nem Jelenti azt, hogy ezek Jelentőségét, fontosságát kétségbe vonjuk, vagy nem értünk egyet velük. Csupán arról van szó, hogy hazai gyakorlati alkalmazásukat általános szabályozási terv készítésénél még nem tartjuk Időszerűnek. Nem kis gondot okozott, hogy milyen csoportosításban, rendszerben tárgyaljuk az anyagot. Végül úgy gondoltuk, célszerű ha az Olvasó először a folyó vízgyűjtőjével, majd a folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek, paraméterek meghatározásának módjával Ismerkedik mog. ügy véljük, ez a tárgyalási mód lehetőséget ad arra, hogy az Olvasó - a morfológiai, hidrológiai, hidraulikai folyamatokat követve - köny- nyebben áttekintse a folyók alakulásának bonyolult mechanizmusát és számba vegye azokat a vizsgálati, számítási módszereket, melyeket a ezabályozási terv készítése során alkalmazni Is fog. Az I-II. fejezet a szabályozási terv készítésénél alkalmazható elméleteket, módszereket próbálja meg összefoglalni, a III-IV. fejezet pedig a szabályozási terv készítésének végrehajtásához kíván segítséget adni. Természetesen minden Jelenségre, minden mennyiségre nem lehet exakt, numerikus eljárást adni. így például ma is osupán közelítésnek tekinthetők a meder méretezéséhez ismertetett eljárások és az általuk kapott eredmények ellenőrzésénél nélkülözhetetlen a természetes mederfejlődés során kialakult egészséges szakaszok paramétereinek Ismerete. Ugyanezt elmondhatjuk a kanyarok alakulásáról is. Mindez azt Jelenti, hogy a bemutatott képletek, összefüggések felhasználása csak a folyót Ismerő, szabályozási tapasztalatokkal rendelkező szakember kezében válik hatékony eszközzé, egyébként a számítások osupán formális eredményre vezetnek. Végül hangsúlyozzuk, hogy ez az összeállítás nem pótolja és nem helyettesíti a tervezési Irányelveket, melyeknek kidolgozását a Jövőbon mi Is alapvetően fontosnak tartjuk. Csupán - mint ahogy a cím is Jelzi - áttekintést kíván adni a módszerekről, segítséget, útmutatást a tervezők munkájának megkönnyítéséhez és ahhoz, hogy legalább egy adott folyón - például a Tiszán - a tervek azonos szemlélettel készüljenek. Az anyag hasznosságát a gyakorlati alkalmazás során lehet majd felmérni. Ezért várjuk és kérjük mindazoknak a véleményét, észrevételeit, Javaslatait, akik számára az Útmutató készült.
