Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
60 ▼al. Ebben az esetben a zajlás kezdetét, illetve a beállás valószinüségét a teljes időszakra kapjuk. Felvetődik a kérdés, hogy ni a Jég megindulás és Jég megszűnés valészlnUsége a teljes időszakot figyelembo véve. Nyilvánvaló, hogy a válasz 100 % kell legyen, hiszen a ml éghajlati, időjárási viszonyaink mellett tél végén mindenképpen elmegy a Jég. Az előzőekben láttuk, hogy a zajlás kezdete, a Jég beállás valószinUségónek felső határa gyakorlatilag a számított gyakoriság. A Jég megindulás valószinUségének alsó határa tehát gyakorlatilag az, hogy nem volt Jég, vagyis p* - 100 Gy (1) ahol <j£ a Jelenség gyakoriságát Jelenti. A Jég megindulásának, illetve megszűnésének teljes időszakra vonatkozó valószlnUsége tehát az alábbi összefüggés szerint számítható. Pl.Gy + (100-Gy) - (2) ahol a Jégmegállás, illetve megszűnés valószlnUsége állójeges években. A jégjelenségekre vonatkozó adatsorokat három paraméteres gamma eloszlással célszerű közelíteni. Ez az eíoszlástipus lehetőséget ad a Jelenség 0 valószinUséggel bekövetkező időpontjának meghatározására is, vagyis az önkényesen felvett X. hó 31-i dátumtól, mint O-tól kiindulva meghatározható az a dátum, mely előtt 0 valószinUséggel várható a Jégjelenség. Még egy szempontból előnyös a gamma eloszlás. Mint a matematikai statisztikában Ismeretes; ha a középérték és szórás hányadosának négyzeteként számolt k paraméter értéke kisebb mint 15, az adatsor szabályos eloszlással közelíthető [3, 14], A 11,4.1. ábrán a Jégzajlás és jégbeállás gyakoriságát, a Jeges napok időtartamának valószinüségét és az állójeges napok időtartamának valószlnUségét tüntettük fel. A II.4.l/a.ábra gyakoriságai Jól tükrözik a morfológiai, éghajlati viszonyokat. A Jeges napok időtartamának valószinüségét a II.4.1/b. ábra mutatja. Az ábra elsősorban a sebessógviszonyok Jógjelensógekre gyakorolt hatását tükrözi. Nagyobb sebességű szakaszokon a turbulencia és egyéb okok miatt nehezebben indul meg a jégkópződós. Ezt a hatást mint ahogy az ábra bizonyltja, az éghajlati viszonyokban beálló változás sem tudja kiküszöbölni. A 11.4.1/c. ábrán az állójeges napok időtartamának valószínűségeit tüntetik fel. Az állójeges napok időtartamában bekövetkező változások szelvényről-szelvényre elsősorban morfológiai okokkal magyarázhatók. Megállapítható az ábra alapján, hogy a Duna magyarországi szakaszán 50 %-ob valószinUséggel lehet számítani arra, hogy átlagosan 25 napon keresztül van a szakaszon jég. A Dombori-Baja közötti szakaszon 50 %-ob valószinUséggel azonban 56 napon keresztül lehet állójégre számítani. A II.4.2. ábrán a Duna dunaremetei szelvényére vonatkozó számításaink eredményeit tüntettük fel. A zajlás kezdetének valószlnUsége maximálisan 85 %-ra, a Jég beállásának valószínűsége pedig 28 c/í-ra adódott. A jégjelenségek időtartama mellett nem közömbös a folyón levonuló Jég mennyiségének meghatározása sem. A rendelkezésünkre álló mérési adatok alapján megállapítható, hogy a jégvastagság - a torlódásoktól eltekintve - a legzordabb téli időszakban sem haladta meg a 45-50 cm-es értéket. Megállapítható továbbá, hogy rendkívül szigorú teleken a Jégvastagság viszonylag rövid idő alatt eléri a 40-50 cm-es értéket, majd - függetlenül a tartós -15 -20 C° napi középhőmérséklettől - a jégvastagság gyakorlatilag változatlan marad. Ez azt Jelenti, hogy a magyar Duna- szakasz éghajlati viszonyai mellett a 40-50 cm vastag jég már megakadályozza a Jégtakaró alatti viz további lehűlését, ezért az 50 cm-es értéket a lehetséges jégvastagság felső határának foghatjuk fel. A duzzasztómüvek megépülése lényeges módosulást okoz a jégjelenségek alakulásában. A duzzasztás miatt megváltoznak a levonulási viszonyok. Ezek a változások elsősorban hidraulikai, morfológiai, másodsorban a viztér hőháztartási viszonyainak módosulásán keresztül jelentkeznek. Változatlannak tekinthetők azonban a jégjelenségek alakulását elsődlegesen befolyásoló éghajlati viszonyok. A duzzasztott terek hidrológiai vonatkozásban elsősorban a tavakhoz hasonlóak. A tavakra vonatkozóan viszont nagymennyiségű információs anyag áll rendelkezésre. Ha a tavak jégviszo- nyait Jellemző számértékeket, mint hasonló viztér adatait az éghajlati, léghőmérsékleti viszonyokat figyelembevevő valamilyen paraméter segítségével a tározóterekre át lehet vinni, úgy a feladat megoldott. Ebben az esetben ugyanis a duzzasztómüvek vizteróre már rendelkezésre állnak
