Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)

II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása

29

A táblázat legérdekesebb része a D/M relativ szórások alakulása. Az esetek túlnyomó részében a relativ szórás 90-60 % körül van és - egyetlen esetet kivéve - a védett kanyaroknál kisebb, mint a szabad kanyaroknál. A szabályozás során tehát "egységesebb*, a fejlett állapothoz közelálló kanyarokat rögzítették. Az adatokban a fejletlen és tulfejlett kanyarok is szerepelnek; csak a fejlett kanyarokat kiválogatva a középértékek körüli ingadozási tartomány tovább szűkíthet*.

A bemutatott egyszerű feldolgozások természetesen bármely paraméterre elvégezhetők és a lehetséges vizsgálatoknak csak néhány példáját adják. Bármilyen módon és részletességgel történik is az adatok elemzése, a szabályozási vonalterv készítésénél szem előtt kell tartani, hogy- az infleziék lehetőleg helyben maradjanak,- egy-egy adott kanyar hurhossza (inflexiós távolsága) a szakasz fejlett kanyarjaira meghatározott M+D/M tartományon belül maradjon,- a II.1.A. ábra szerint értelmezett középponti szög 60-120 fok között legyen, illetve lehetőleg minél jobban közelítse meg a 90 fokot,- ha az adott kanyarnál az inflexiók helyét, Így a hurhosszt eldöntöttük, a kanyarulati sugár feleljen meg a 0,87H <R<0,61H feltételnek, ami a kör geometriai összefüggései alapján 70-110 fokos középponti szöghöz tartozik (az előzőnél valamivel szigorúbb feltétel).

Az ivek fentiek szerinti közelítő beillesztése után következik a szabályozási vonal tényleges megtervezése. A kanyarok tetőpontján a kanyarulati sugár az eddig alkalmazott és értelmezett R sugárnál lényegesen kisebb, Így a szabályozási vonal csak változó görbületü Ívvel Írható le. A tetőpont! sugárra konkrét számértéket adni igen nehéz. Hajózható folyókon a legkisebb sugarat a hajózási előírások rögzítik. Egyéb esetekben a tetőponti sugár az inflexiós sugár l/9 - l/2-e lehet.

A szabályozási vonal közelítésére a kosárgörbe, a tangentoid, parabola vagy slnus-Jel- legü görbék használatosak. Bármelyiket is alkalmazzuk, ügyelni kell a fejlett kanyaroknak megfelelő 1,1H-« L<1,9H viszony betartására.

IRODALOM

1. Bagnold, R.A.: An Approach to the Sediment Transport Problem from General Physios. - D.S. Geol. Survey Prof. Paper, 922-1., 1966.

2. Bruk, S,: Variation of River Plan Forms. - IAHR International Seminar on Hydraulics of

Alluvial Streams, New-Delhi, 1973. Jan.

3. Charlton, F.G.: The Importance of River Morphology in the Design of Training Works. - IC1D

VIII. Kongresszus, R.ll. Várna, 1972.

9. Csorna J.: A folyószabályozás uj feladatai. - Vízügyi Közlemények, 1969. 3.

5. Bakin, H.M.: The Influence of the Earth’s Rotation upon the Lateral Erosion of Streams. J. Geol. 18. 1910.

6. Filep L.-Petényi 0.: Folyamszabályozás a külföldi irodalom tükrében. - Vízügyi szakmai világszint-beszámolók 11. VIMTI. Budapest, 1965.

?• Frledkin, J.F. : A Laboratory Study of the Meandering Alluvial Rivers. - D.S. Waterway E»-perlment Station, Wicksburg, Miss. 1995.

8. Inglis, C.C.: Meanders and their Bearing on River Training. - Inst. Civ. Engrs. Waterways

Engineering Div. Meeting, London, 1997. Jan.

9. Kondratyev, H.E.': A mederalakitó folyamatok hidromorfolégiai elméletének alapjai (oroszul).- A tározók hatása a felszíni és a felszínalatti lefolyásra, Moszkva, 1972,

10. Leopold, L.B, - Langbein, W.B.: River meanders. - Scientific American, 219. 1966. Jun.

11. Mordzlnskl, S.: Folyómeanderek paramétereinek meghatározása (lengyelül). - Gospodarka Wodna, Varsó, 1971. 6.

12. Országos Vízügyi Hivatal: Korszerű folyószabályozás. - VIZDOk. Budapest, 1969.

!3. Popov, l.V.: A noderalakitó folyamatok kiértékelési módszerei az épités-tervozés során (oro-