Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)

II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása

25-H

S2Qkoszb*oMtás Károlyi 7 szerint

•20

110

100

30 80

''O

60

50

'♦0

30

X

>

c

X

3

o

u

<

o

<

u

1

i r,

7)

o.

U*

o

V

f

i

b

a.

a

r

&

rr

<

>o

o

i

CD

o o

* r o'» £ N

2 i/>

j

0

01 rsi li.

6

«/»

.SJ

<

II. 1.7* ábra: KanyarJellewzők hossz-szelvénye a Sajó folyón

laknál és a Bódva-torkolatnál a paraméterek határozott változása. A korábbi vizsgálatok alapján voltuk fel még szakaszhatárnak a íelsözsolcai hidat is.

Toriaészoteson a többi paraméter hasonló feldolgozása, vagy a helyi tapasztalatok alapján bármilyen más célszerű szakaszbeosztás elképzelhető, lehetőleg azonban összefüggő, hosszabb

szakaszokat kell figyelembe vermi.

A gyakorlati tapasztalatok szerint a kanyarok egyik legfontosabb jellemzője az inkier lók távolsága (a hurhossz). A szabályozási vonal tervezésénél az inflexiók helyét adottnak és helyben maradónak szokás tekinteni, Így a paraméterek közöl n hurhossz az egyik legfontosabb

kötöttség.

A Sajónál az öt jellemző szakasz kiválasztása után a hurbosszok egyik feldolgozási módját a II.1.3.a. ábra mutatja. Az ábra az inflexiós távolságok elemi statisztikai feldolgozása, a ví zá l lás-vízhozam adatoknál szokásos gyakoriság-tar tós3áglioz hasonló módon. Az adatok között az ál kanyarok és egyeneseit is szerepelnek. A hurhosszak 50 o-os osztálykdzönkóntl gyakorisága csak a teljes hosszra van megadva. A relatív gyakoriság-görbék értelmezései az adott folyóezakaszon a kanyarok X íi-ánok hurhossza (az inflexiós távolság) Y (m), vagy annál nagyobb.

Az ábrából már Igen sok, közvetlenül is hasznosítható következtetés vonható le, így pé Inául látható, hogy- a o jak aszok elhatárolása isogfeleló volt, mórt a görbék valóban eltérő Jelleget mutatnak,- a Kérnéd - 1'61 sőzsoIca - Eódva közötti két szakaszon a kanyarok hosszának eloszlása közel azo-