Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
I. A folyók vízgyűjtőjének jellemzése
13 A kárpátmedenoe ás ezen belül Magyarország vízhálózata, a moltál még érésén eltérő őo- folyórendszer kialakulása a földtörténeti harmad-időszak végén, többmllllő érvel ezelőtt kezdődött (3], A pannőnlai tengert a pliooén végén átmeneti Jellegű, tavi-folyami vízrendszer váltotta fal, ami a raedenoe süllyedésének és egyidejű feltöltődésének függvényében fokozatosan fejlő— dött vonalas vízhálózattá. A pannon tenger dél felé történt visszahúzódása után lényegében a pleisztocén elején alakult ki az első vízrendszer. A későbbiekben az Alföld D-i felének erőteljes süllyedése, a Duna szerkezeti mozgások következtében kialakult visegrádi áttörése, a Jégkorszak kiimalngadozá- sai és még számos tényező hatására körülbelül a pleisztocén közepén, nagyon közelítően négyszázezer évvel ezelőtt a vízrendszer általános képe - a Tisza kivételével - már közelebb került a mai állapothoz. A pleisztocén végén folytatódé süllyedések kialakították a Balaton, Velencei-tó és - valamivel korábban — a Fertő—tó medencéjét. A pleisztooón-holooén határa körill végbement Jelentés klímaváltozás hatására többszörösére fokozódott a lepusztulás, a folyók hordaléka időben szakaszosan durvult, a kéregmozgások fokozódtak. A holocénben a korábban tengeri, tavi, folyami üledékekkel feltöltődött medencék felszínét az eollkus Uledékképződés elegyengette. A ma is haté kéregmozgásokkal és szerkezeti törésekkel befolyásolt felszínen mintegy 10.000 évvel ezelőtt alakult ki az a vízrendszer, ami alapvetően már nem változott, egészen az emberi beavatkozások megjelenéséig [*»], Az oddígi rövid áttekintés a magyarországi folyók kialakulásának egészen vázlatos képét adja. A részletekre vonatkozóan a földtani tudományok művelői között ma is igen eltérőek az álláspontok. Tekintettel arra, hogy a fentiek szerint kialakult folyókat ma az igényeknek megfelelően, ugyanakkor azonban "a folyók természetének" megfelelő módon kell szabályoznunk, meghatározhatók azok a geológiai-morfológiai tényezők, amelyeket - legalább minőségi megállapítások formájában - folyószabályozási időléptékben is figyelembe kell venni. A folyók morfológiai alakulását befolyásoló fő tényezők a klíma, a medencék süllyedése és emelkedése, a hordái ékképződés és felhalmozás, a szerkozetl mozgások (törések, vetők, stb.), Illetve ezeknek a felszínen, a folyók völgyében is ható tényezői. Folyószabályozási vonatkozásban az éghajlati viszonyok állandónak tekinthetők. Az éghajlat változásának időléptéke lényegesen nagyobb annál, semhogy figyelembe vehető lenne. Ha a medencék süllyedését és emelkedését úgy tekintjük, hogy a folyók illetve völgyük környezetükkel együtt mozognak, akkor ezeket a hatásokat is elhanyagolhatjuk. így pl. az Alföld süllyedésének általános tendenciája a Tisza-rendszer folyótnak viselkedését folyószabályozási vonatkozásban számottevően nem befolyásolja. A folyók jelenlegi hordalékviszonyai azonban már szoros kapcsolatban vannak az Uledékképződés, a lepusztulás és felhalmozás menetével és meghatározói a folyók helyszínrajzi alakulásának, mederviszonyainak is [5]. A folyóvölgyek árvizek által bejárt részének kialakításában és felszíniormaiban Jelentős szerepe van a folyó bolocén hordalékának. Ugyanakkor a völgyet bebarangoló folyó ebbe a hordalékba vájja mindenkori medrét, alakítja kanyarjait. Másrészt a vízgyűjtő lepusztulásának terméke a görgetett, lebegtetett hordalék és a folyó mederanyaga is. Az üledókképződés és felhalmozás tehát a folyó jelenkori életének is meghatározója. A földkéregben, illetve a medencealjzatokban végbemenő mozgások, a mozgások energiájának o törésvonalak mentén történő oldódása a felszíni formákat is befolyásolja. Ezek Időléptéke még mindig nagy, hatásuk azonban a magyarországi folyókon Is több helyen kimutatható. A Sajó Kazincbarcika környéki szakaszának fokozott kanyargás! hajlama például összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy ezen a területen az alaphegység közelebb van a felszínhez, így mozgásai fokozottan befolyásolják a felszíni formák alakulását is. Több folyőnál kimutatható, hogy a vonalozás általában szerkezeti törésekhez Igazodik, egyes nagyobb kanyarokat meghatározhatnak másodlagos törések, haránttörósekkel kapcsolatos emelkedések pedig eséskliszöbökot, nagy zátonyszigetek évszázadokon át tartó helyhezkötöttségét magyarázhatják. A szerkezeti mozgásokkal kapcsolatos Jelenkori szintváltozások vizsgálata is számos, a folyók alakulását magyarázó eredményre vezethet. A Sajó-Heruád völgyében kimutatható, hogy két rendkívül mobills, torlódósos szerkezeti övezetben (1.2.1. ábra) a mozgás intenzitása több mint 10 cm/100 év értékkel elmarad a terület általános emelkedése mögött (az 1 mrn/óv intenzitás füldkéregmozgúsl vonatkozásban kiemelkedően nagy érték!). 11a az ábrát összevetjük a Hernád Alsódobsza feletti szakaszán 1810-1936 között ész-
