Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
IV. A folyószabályozás tervezése
123 a keresztirányú esős, a folyó az K sugara kanyarulatot még akkor Is követni fogja, ha a kanyar teljes félkörből áll és a kanyar két vége, a két inflexió között sommiféle terepnkadály, aagae- part, mii, vagy más ehhez hasonló nincs, ami a vizet akadályozná abban, hogy a félkör átmérője mentén egyenes vonalon a másik Inflexió felé folyjék. Vagyis az sugara körökből kialakított homorú partokat minden esetben feltétlen követni fogja a folyó. Hajózható folyóknál az Így kialakított vonalozóst a III.1.1. táblázatban megadott kanyarulatokra is ellenőrizni kell. A szabályozási vonalak megszerkesztése után kerülhet sor a sodorvonal megszerkesztésére . A szerkesztésnél ügyelni kell, hogy a kanyarulatok tetőpontjában a sodorvonal a közópvlzi mederszélosség 1/3 - 1/5-ónél Jobban ne közelítse meg a szabályozási vonalat. A következő lópés a tervezett meder ellenőrzése- a meder vízszállító képessége,- a hordalékszállitó képesség,- a Jéglovezetés,- az előirt hajóutiaéretek szempont J ábó1. A meder vízszállító képességét nemcsak a méretezési vízhozamra, hanem a mértékadó ár- vizhozamra és a hajózási vizszíntre 13 ellenőrizni kell. A hajózási vizszintet úgy állapítjuk meg /ill.l.fejezet/, hogy az adott kategóriájú vizlut előirt éves vizóllástartósságához meghatározzuk szakaszról-szakaszrn a vízhozamot, majd a vízhozam ismeretében számítható a hajózási vizszintet Jelentő felszingörbe. A következő lépóo- ben az igy meghatározott hajózási viz3zint alatti szelvényterületek ellenőrzése következik. A- mennyiben a hajózási űrszelvény a tervezett mintakeresztszelvénybon elfér, az ellenőrzés befejeződött. A hordalékszállitó képesség ellenőrzésének feladata azt megállapítani, hogy a folyó szabályozott állapotban - a mintaszelvények, a tervezett esés és kanyarulatok kialakulását feltételezve - az érkező hordalékot tovább tudja-e szállítani. Az ellenőrzés a II.5. fejezetben megadott összefüggések alapján végezhető el. Az ellenőrzés utolsó fázisa annak vizsgálata, hogy a folyó a tervezett szabályozás végrehajtása után kártétel nélkül képes-e levezetni a jogét. Ennek ellenőrzése a tervezett méretek figyelembevételével a II.7. fejezetben megadott módon gyorsan és egyszerűen elvégezhető. A folyó vonalozásának tervezésénél nem ogy megoldás, hanem általában több is adódik. Ezért célszerű a különböző lehetőségeket figyelembe vevő variánsok elkészítése. A változatok műszaki gazdasági jellemzőinek birtokában nyílik mód a vízgazdálkodás igényeihez legjobban igazodó, optimális megoldás kiválasztásához. IV.3. SZABÁLYOZÁSI MÜVEK A sodorvonal ismeretében ki tudjuk Jelölni a szükséges szabályozási müvek helyét. Először a hosszirányú szabályozási müveket, a vezotő- és partvédőmüveket Jelöljük ki attól fliggően, hogy a tervezett uj meder illeszkedik-e a meglevő partokhoz, vagy nem. Ha igen partbiztositáso- kat, ha nem, vezetőmüveket tervezünk az átmonetí pontok között a kanyarulatok homorú oldalán. Szétágazó folyószakaszon a hosszirányú müvek helyének kijelölése után, ki kell Jelöl- ui a mellékág elzárásokat is, amelyek célja a főmeder vízveszteségének csökkentése és a kiágazó mellékágakat lezáró vezetőmüvek rongálódás elleni biztonságának fokozása. Ezután a keresztirányú müvek helyét állapítjuk meg. Általános szabályként fogadjuk el, hogy a keresztirányú müvek átlagos távolsága a tervezett mederszólessóg 1/2 - 1-szerese között változzék. A keresztirányú müvek iránya szaruíaszerUen összehajló egyenesekből áll, melyeknek metszéspontja mindig a sodorvonalban van. A szarufa két ágát alkotó egyenesek által bezárt szög mindig lbO° /IV.3.1. ábra/. Az átmenetekben a sodorvonal érintője felezi a hajlásszöget. A tetőpont felé haladva a domború oldalon levő müvek irányának hajlásszöge - a sodorvonal érintőjéhez viszonyítva - fokozatosan növekszik a tetőpontig 86°-ra, a homorú oldalon levőké pedig fokozatosan csökken 7á°-ra.
