Csoma János: A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei (VITUKI, Budapest, 1973)
II. A folyószabályozáshoz szükséges jellemző mennyiségek és paraméterük meghatározása
IM vízhozamával; másszával egyáltalán nem biztos, hogy a hajózási vízhozam a kisvízi meder formálá- sa szempontjából Is mártákadó-a. XI.8.3. ábra: Adott tartóssága hajózási (klsvlzszabályozásl) vízállás ás vízhozam meghatározása A klsvlzszabólyozásnál mértékadó vízhozamok, Illetve vízállások kérdésében mutatkonS bizonytalanságra jól rávilágít a felsódunai szabályozások története is. A Felsódunán a keresztirányú müveket (sarkantyúkat) sokáig úgy tervezték, hogy azok koronamagassága a totópontban, 1,0 ra-rel haladta meg a DB (hajózási és szabályozási) klsvlzszlntet, az Inflexiókban viszont 0,75 ■- rel alatta maradt (8). Ez tulajdonképpen azt Jelenti, hogy egy lényegében fiktív (csak bizonyos tartóssággal jellemzett) vízhozamot a meder geometriai változásai és a vízjárás kapcsolatára mértékadénak fogadtak el. Újabban, éppen a hordalékviszonyok fokozott megismerése és figyelembevétele nyomán a sarkantyúkat egységesen DB +1,3 m magasságra építik ki, ami 1500 m^/s vízhozamig fogja össze a viz- és hordalékhozamokat. Mindez azzal az egyszerű logikai magyarázattal is indokolható, hogy ha a középvizi meder alakulására egy,a vízjárás által meghatározott középvlzhozam- nál nagyobb vízhozam a mértékadó, akkor a kisvízi meder adott vízhozammal Jellemzett geometriai viszonyait Is a kisvízi hozamnál valamivel nagyobb vízhozam (és a hozzátartozó hordalék) fogja kialakítani. • A felsődunai klsvizszabályozások tapasztalatai mutattak rá arra, hogy a hajózás, a víz- jég, és hordaléklevonulás együttes figyelembevételével célszerű és gazdaságos a kisvlzszabályo- zásra mértékadó vízállás vagy vízhozam meghatározása. Olyan moderméretek kialakítására kell törekedni, melyekkel a hajózási feltételek biztosítása mellett a kívánt kisvízi medsrállapot elér
