Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)
Függelék
FOLYÓK VÍZJÁRÁSÁNAK STATISZTIKAI JELLEMZÉSE BEVEZETÉS A folyók vízjárásának megfigyelése a folyó menti települések kialakulásával egyidőben megkezdődött. A megfigyelések kezdetben csupán a vízállások szélső értékei — a legkisebb, legnagyobb vízállások — észlelésére korlátozódtak és a megfigyelt vízállásokat építményeken, terepalakulatokon rögzítették. Ezekhez a rögzített magasságokhoz viszonyították a későbbi áradásokkor a tetőző szinteket, illetve kisvízi időszakban a legkisebb vízállásokat. A települések fejlődése, az árterületek mezőgazdasági hasznosítása, az árvizek kártételei elleni védekezés és a vízi közlekedés azonban mind több információt követelt a vízjárásról. Ezért a továbbiakban már nem elégedhettek meg a vízállások szélső értékeinek ismeretével, szükségessé vált, hogy a vízfolyások vízjárását azonos alapsíkra vonatkoztatható észlelési adatsorral — a vízállások naponkénti feljegyzésével — rögzítsék. Megkezdődött tehát a vízmércék telepítése, a folyók hidrológiai észlelőhálózatának kiépítése. A vízmércéken leolvasott vízállásokból meghatározták a folyók egyes szelvényeinek vízállás idősorait, amelyek alapján megindultak a folyó vízjárására vonatkozó kutatások is. A cél az volt, hogy a természetben mért paraméterek (a vízállások) ismeretében olyan célszerűen definiált, új paramétereket határozzanak meg, melyek alkalmasak arra, hogy segítségükkel a vízjárást jellemezhessék. A feladat megoldásához két út állt rendelkezésre; az ok és okozati összefüggések vizsgálata, a vízjárást befolyásoló tényezőket figyelembe vevő fizikai leírás, illetve az adatsorok statisztikai elemzése. A vízjárás fizikai leírásánál jelentkező nehézségekre egyre jobban előtérbe hozták a statisztikai módszerek alkalmazását. Kialakult a hosszú adatsorok jellemzésének legegyszerűbb és még ma is legáltalánosabb statisztikai módja, a jellemző értékek (átlagértékek, szélső értékek) meghatározása. Általában a közismert LKV, KV, KKV, KÖV, ÁV, KNV, NV, LNV jelekkel szimbolizált nyolc vízállást határozzák meg és ezeknek az értékeknek alapján hasonlítják össze a vízfolyások vízjárását. Az árvédelmi művek, nagyobb folyami műtárgyak építésénél, a különböző vízhasznosítási feladatok megoldásánál azonban már nem elégedhettek meg nyolc jellemző vízállásértékkel. Szükségessé vált a különböző vízállások előfordulásának, időtartamának, gyakoriságának meghatározása is. Bevezették tehát a gyakoriság és tartósság fogalmát, majd a rendelkezésre 384
