Csoma János - Szigyártó Zoltán: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában (VITUKI, Budapest, 1975)

Függelék

f.2.5. ábra. Évi legnagyobb jégmentes vízhozamok empirikus és elméleti eloszlásgörbéi.

Duna — Komárom

és szabályos eloszlással számolt értékek között az 1%-os és l%o-es vízállásoknál dm-rendű differencia adódott. Megállapítható továbbá, hogy a három paraméteres gamma eloszlás illeszkedése jobb, mint a szabályos eloszlásé.

ÖSSZEFOGLALÁS

Tanulmányunkban arra törekedtünk, hogy rámutassunk a mértékadó árvizek meghatározására szolgáló korábbi módszerek bizonytalanságaira. Ugyanakkor hangsúlyoztuk a három paraméteres gamma eloszlás alkalmazásának előnyeit.

Rámutattunk arra, hogy a GOSZT szabványban javasolt Foster— Ribkin eljárás — elsősorban kisebb vízfolyásoknál — általában nem alkalmazható, és fizikailag is értelmetlen eredményekhez vezethet. Az eljárás hátránya a meglehetősen nagy számítási munka is. A Cs és C„ paraméterekhez szükséges (k — 1), (k — l)2, (k — 1):! értékek meghatározása amellett, hogy igen hosszadalmas, sok hibalehetőséget is rejt magában. Matematikai statisztikai feldolgozásoknál — ha azt kézi úton végzik — ma már széles körben az osztályközökkel való számítást alkalmazzák, aminek jogosságát Sepphard a századforduló előtt igazolta.

Megállapítható, hogy az e könyvben bemutatott eljárás munkaigénye csupán egyharmada Forster—Ribkin módszerének. Az osztályközökkel történő számításnál ezen kívül lényegesen egyszerűbb műveleteket (legtöbb esetben fejben elvégezhető szorzást, összeadást) kell végezni. A függetlenség és egyöntetűség vizsgálat — amit bármely eljárásnál el kell végezni — sem növeli meg lényegesen a munkát. A függetlenség vizsgálatot ugyanis egy adott vízfolyásnál elégséges egy, vagy két szelvényre elvégezni, mert a vízjárás a vízfolyás hossza mentén nem változhat meg annyira, hogy az adatok függetlenségét megbontsa.

245