Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)

2. Vízfolyások rendezése

51- Megfelelő hosszúságú vizrajzi adatsorokkal, statisztikai alapon- Rövid vizrajzi adatsorokból, statisztikai alapon- Vizrajzi adathiány esetén, empirikus eljárásokkal.

A'•Jtövetkezőkben is ezt a csoportositást alkalmazzuk.

2.3.2.1 Árvizhozamok számítása hosszúidejü adatsorokból

Ha a vizsgált szelvényben megfelelő hosszúságú (legalább 20 évre kiterjedő) adatsor áll rendelkezésre, akkor az árvizi hozamokat eloszlásfüggvények alapján számíthatjuk.

Ennek őse a tartósság! (gyakoriság-összegező,empirikus sűrűségi) görbe, amelynek pontjai megadják, hogy a vizsgált időtartam hány százalékában volt az adott értékkel egyenlő, vagy azt meghaladó (vagy: el nem érő) érték. Továbbfejlesztett változata az empirikus eloszlásfüggvény, amelynek pontjait a mérési adatsor elemei és a hozzájuk tartozó valószinüségek képezik. Ez utóbbiakat a

m

p = ------N + 1

formulából kapják, ahol

p - valószínűség (tulajdonképpen relativ gyakoriság), m - a nagyság szerint rendezett elemek sorszáma n - az adatsor elemeinek száma.

A kétparaméteres eloszlásfüggvényekhez mindig találunk o- lyan koordinátarendszert, amelyben az egyenessel ábrázolható, úgy, hogy az empirikus eloszlásfüggvény pontjaira húzott kiegyenlítő-vonalnak ne legyen határozott egyirányú görbülete, fr különféle vizsgálatokhoz általában

normál lognormál exponenciális Gumbel F réchet

Pearson (ill. gamma)

eloszlásfüggvényt használtak, illetve használnak. Az árvizi vizsgálatok esetében a legnagyobb múltja a Pearson III. típusnak, mig jelenleg a legnagyobb tábora a Gumbel eloszlásfüggvénynek van.