Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)
1. Természeti adottságok
32 A vízfolyások középső szakaszát jellemző kisebb sebességek mellett a meder mélyülése fokozatosan megszűnik. Ugyanakkor a fenti szakaszról elsodort kavics lerakódik, illetve a viz munkája következtében elaprózódik, s mint lebegteti hordalék mozog tovább. A vízfolyások alsó szakaszán a sebesség további csökkenése következtében a mozgásban lévő hordalékszemcsék tovább finomodnak, a durva, majd a finomabb homokszemcsék lerakódnak. Az elmondottakból következik, hogy a görgetett és a lebegtetett hordalék a ránya a vízfolyás irányában haladva - általában - fokozatosan eltolódik a lebegtetett hordalék javára. A hordalékmozgás a vízfolyás keresztszelvényében is a sebességeloszláshoz igazodik. A legtöbb és a legnagyobb szemcséjű hordalék a sodorvonalban halad. A hordalékmozgás a vizjárást követi. Áradás idején a hordalékmennyiség ugrásszerűen megnő, apadáskor viszont lerakódnak a hordalékszemcsék. A meder alakulásában a nagy tartósságé közepes vizek játszanak jelentős szerepet. A kisebb vízfolyások hordalékviszonyait a szélsőségek jellemzik. Számottevő hordalékmozgás csak nagyvizek idején van, a hordalék jelentős része a talajerózióból származik. A nagyesésü területeken vízmosások képződnek. A vízfolyásokon túlmenően, az állóvizekben is megfigyelhető kisebb mérvű hordalékmozgás. A görgetett hordalék a mederfenéken szakaszosan mozog.Mozgásának a jellemzői közül legfontosabb annak a meghatározása, hogy az adott körülmények esetén a vizsgált meder állékony-e, azaz a fenéken lévő hordalékszemcsék nyugalomban maradnak-e, vagy mozgásba jönnek. Az állékonyság egyik feltétele, hogy a meder középsebessé— ge ne haladja meg a meder anyagától függő felső határértéket
