Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)
1. Természeti adottságok
27 Hazánk hasznosításba bevont, illetve bevonható vízkészletének nagyobb része felszíni vízkészlet; vízgazdálkodásunkban is a felszíni vizekkel kapcsolatos feladatok az uralkodóak. 1.6.1 Vizjárás A vízjárás - tágabb értelemben - számos mennyiségi és minőségi jellemző időbeli változásainak összessége. Szőkébb és gyakoribb értelmezésben csak a vízállás és a vizhozam változásait nevezik igy. Mi is - tárgykörünknek megfelelően - a hegy— és dombvidéki vízfolyásoknak jóformán csak a vízállás-, vizhozam- és hordalékviszonyait tekintjük át. A síkvidéki bslvizcsatornák - bár nyomvonalaikat rendszerint a természeti adottságok kihasználásával tűzték ki - többnyire nem tekinthetők természetes vízfolyásoknak. Vízjárásukat is főként a mindenkori műszaki adottságok (valamint egyéb mesterséges beavatkozások) és kevésbé a természeti tényezők határozzák meg. 1.6.2 Vízállás A vízjárás legrégebben és legegyszerűbben mérhető eleme a vízállás. Egyre gyakoribbak azonban azok a zavaró körülmények, amelyek a lefolyási viszonyokat átmenetileg vagy tartósan (folyamatosan) megváltoztatják. A hidrológus számára az átmeneti változást okozók kellemetlenebbek. Ilyenek az időszakos vízkivételek és viz be-,ill. visszavezetések, a hidprovizóriumok, a mederváltozások, a be- nőttség és a jéghatásai stb. Ezeket nehéz felismerni és hatásukat csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk figyelembe venni. A vízállásoknak lehetnek hosszú idő alatt lejátszódó,töb- bé-kevésbé folyamatos, egyirányú változásai is, mint pl. egy vízfolyáson vagy vizfolyásszakaszon az árvizszintek folytonos emelkedése vagy süllyedése, pl. mederváltozás, vízrendezés hatására. Előfordul, hogy a nagyvizszintek és középvizszintek változása ellentétes irányzatú; a vizsgált szakasz felett vég-
