Csermák Béla: Hegy- és domvidéki vízrendezés hidrológiai kérdései (VMGT 157. Vízgazdálkodási Intézet, Budapest, 1985)
4. Vízgyűjtőterületek rendezése
102 télén talaj művelés is. Gyepes területen is gyakori az erózió ezen fajtája; ha az összegyülekezett viz energiája már elég ahhoz, hogy a gyeptakarót megbontsa, a viz hirtelen mélyülő árkot mos ki, mivel a gyökérzóna alatti talajrétegek ellenállása lényegesen kisebb, mint a feltalajé. A vonalas erózió lokálisan nagyobb, regionálisan kisebb jelentőségű szokott lenni, mint a felszini erózió, hacsak nem nagyobb kiterjedésű a vizmosások kialakulására különösen kedvező adottságú góc (.lazán kötött homokos talaj, kopár felszín, helytelen gazdasági tevékenység, meredek és hosszú völgyek és völgyolda la k) . Az igy erodált talajmennyiség a vizmosás.időnkénti geodéziai felvételével pontosan megállapítható. Többen vizsgálták a vonalas erózió kifejlődését is. Általába n;- mérik a csapadékintenzitást, a felszini lefolyást, a terepesést, az árkok felületét, mélységét és térfogatát,- következtetéseket próbálnak levonni az árkok mélyülé- si sebességére, az árkok felületének a teljes felülethez viszonyított arányára, az árkos erózió és a teljes felszini erózió térfogatarányára vonatkozóan. A helyi körülmények meghatározó szerepe miatt a számszerű megállapítások eltérő viszonyok között nem használhatók; igy azokat nem idézzük. 4.1.3 Az erózió elleni védelem Az erózió elleni védelem célja a talajpusztulással sújtott, illetve veszélyeztetett területek és a hordalékkal feltöltődő területek, feltöltődő és szennyeződő vízfolyások,tavak és tározók károsodásának a megelőzése, és a meglévő károknak a megszüntetése. Általában meg kell elégednünk a károk mérséklésével. Ehhez elsődleges feladat a talajra hullott csapadékvíz mozgásának olyan megváltoztatása, hogy a viz minél nagyobb része szivárogjon be a talajba és a talaj felszínen lefolyó viz sebessége csökkenjen.
