Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)
X. A Zsigmondy-cég munkái századunk elején
alkalmazásában Nagyszebenben dolgozott, ahol mint építési 1 ellenőr vezette a csatornázási munkákat. 1908. május 1-én aztán belépett Zsigmondy Béla vállalatába [102], mely ekkor közkereseti társasággá alakult át. A cég irodája változatlanul a IX. kerületben, az Imre utca 8. szám alatt volt. 1905- ben Zsigmondy Béla a Mérnökegylet választmányi tagja lett. Ebben a minőségében képviselte aztán az egyesületet Hültl Dezsővel és Kájlinger Mihállyal együtt a kereskedelemügyi miniszter által a műszaki címek és gyakorlat tárgyában összehívott tanácskozáson. 1906- ban újabb artézi kutak fúrására került sor Szegeden. A város vízvezetékét tápláló 3 artézi kút a nyári csúcsfogyasztás idején, amidőn a vizet a házi szükségleteken kívül öntözésre is használták, nem tudta a szükségleteket kielégíteni. A nagymértékű vízfogyasztást vízórák kötelező beépítésével ugyan csökkenteni lehetett volna, a város azonban a legkényelmesebb, de költségesebb megoldási módot választotta: újabb kutak létesítését határozta el, amelyeket 1906-ban meg is fúratott. A fúrási munkálatokat ismét Zsigmondy végezte. A munkát kanalas, száraz fúrási módszerrel végezték, az akkor már elterjedt vízöblítéses fúrás helyett. Az egymástól kb. 50 m távolságban levő két kút 8 hónap alatt készült el. Mélységük 253,4 ill. 247,5 m. A kezdő béléscsövek belső átmérője 300 mm, a befejezőké 270 mm volt. A vörösfenyő béléscső belső átmérője 150 mm. A két kút létesítésének költsége 84 000 korona volt. A terepszinten mérve együttesen 4420 I vizet szolgáltattak percenként [103]. Részt vett Zsigmondy, mint az út-, vasút- és hídépítési szakosztály egyik képviselője, annak a bizottságnak a munkájában is, amelyet a Mérnökegylet 1907-ben az új mérnöki díjszabályzat kidolgozására alakított. Századunk első évtizedében többek között a Magyar Államvasutak, az Arad—Csanád Vasutak és a Földmívelésügyi Minisztérium számos kutat fúratott. A kútkészítők között találjuk a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank közreműködésével 1908. április 1-én alakult Lapp Henrik-féle „mélyfúrások, bányatelepek és mélyművek magyar részvénytársaság"-ot, továbbá néhány kisebb vállalatot. Az Alföldön különösen nagy szerepet játszottak a hódmezővásárhelyi, majd a békéscsabai, orosházi és egyéb kútfúró családok. A munkák megszerzéséért ádáz harc folyt a vállalkozók között. Bemutatására álljon itt két példa ebből az időből. Esztergom városában a Takarékpénztár RT. a fürdőtelep fejlesztése érdekében 1907-ben elhatározta, hogy az 1898-ban létesült két melegvizű kúton felül egy harmadik fúrást nyittat. A munkákra Zsigmondy Béla, Leféber Ágoston kútfúró és Steiner Farkas fúrómester pályázott, míg Mayer János esztergomi bádogos csak a fúrócsövek szállítására vállalkozott. Az árajánlatok felülvizsgálata után a munkálatokat „valamennyi árból adandó 5% engedménnyel" Zsigmondynál rendelték meg [104] (Végül is a kutat a Raky német cég fejezte be 1910-ben, amikor a kút mészkőből 300-7000 m 3 /d 28 °C-os felszálló vizet adott [105]). Nagy küzdelem folyt a kecskeméti vízmű létesítése céljából a széktói laposon fúrandó 6 artézi kút munkáinak elnyeréséért is [106]. A tervek kivitelezésére 1910-ben hirde-
