Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)
VIII. A két Zsigmondy együttműködésének utolsó szakasza (1882-1888)
Javában folytak még az 1885. évi kiállítás és kongresszus előkészületei, amikor elkezdődtek az Aradon létesítendő artézi kútra vonatkozó tárgyalások. Egy 1885. július 2-án kelt levelében [71] az alábbiakat írja Jiraszek Lajos építésznek Zsigmondy Béla: ... sietek tudatni veled, hogy Aradon a Templom és a Kazinczy utca sarkán épülő iskola részére két kutat 15—20 m mélységig 200 mm belső átmérőjű facsövek alkalmazása mellett méterenként 45, azaz negyvenöt forintért készíthetnék". Az építőbizottság július 22én kelt levelében azonban kéri Zsigmondyt, ,,hogy a vállalkozási árat lehetőleg lejjebb szállítani szíveskedjék". Még folyt az alkudozás, amikor az építőbizottság megkapta Olaf Terp dán fúrómérnök ajánlatát is. Végül is a városi tanács úgy döntött, hogy az egyik kutat az Olaf Terp és Latzel Rudolf céggel fúratja meg.' Az 5 nap múlva megtartott tárgyaláson azonban Latzel közölte, hogy az általa fúrt kút vize nem lesz az előírásnak megfelelően „a vasvíztől és vastartalomtól mentes", amiért a munkát nem vállalhatja el. Ezután Zsigmondy Bélát bízták meg a kút készítéssel, aki a fúrást szeptember 25-én megkezdte és október 7-ére be is fejezte. A 24,71 m mély vörösfenyő csövekkel bélelt kútban a víz tükre 4,3 m-nyire volt a felszín alatt. Az 1886. év a második püspökladányi fúrás lemélyítésével kezdődött. A MÁV igazgatóság ugyanis egy második artézi kút segítségével kívánta az állomás megnövekedett vízszükségletét biztosítani. A július 24-én 227,4 m-es mélységgel befejezett fúrás 414 720 liter 22,4 °C-os vizet adott 3 m magasan a terepszint felett. A vízzel, a többi alföldi artézi kúttól eltérően, nagymennyiségű (mintegy 0,03 m 3 /perc) metángáz szállt fel, amiről Karafiáth Tivadar írta: „Ha égő gyufával közelít az ember a fúrócsőhöz, a víz felülete meggyullad és ezután hatalmas lánggal megszakítás nélkül ég" [52]. A kedvező és ritka körülményt az államvasutak igazgatósága a pályaudvarnak természetes gázzal való világítására használta fel. Szontágh Tamás így számolt be róla a fúrótechnikusok V., prágai gyűlésén [72]: „A püspökladányi artézi kút gázkiömlése, és különösen ennek ilyen ügyes felhasználása, egyike a legritkább eseteknek, mert habár a felszálló édesvizekkel más helyeken is emelkedik ki metángáz, gyakorlatilag sehol másutt nem értékesítették". A Zsigmondy-fúrások nyilvántartási könyve szerint [50] 1886-ban a püspökladányi kúton kívül elkészült a szabadkai (ma Subotica, Jugoszlávia), a kismartoni (ma Eisenstadt, Ausztria), valamint Ausztriában Dreher Antal megrendelésére, a schwechati 32,5 m-es fúrás. Befejeződött Valle-Gallare-i artézi kutak 1880 óta tartó fúrása is. Az év vége felé Debrecenben és Léván (ma Levice, Csehszlovákia) kezdtek új munkába. A debreceni fúrás előzményeihez tartozik, hogy a Czeglédi utcában félbemaradt fúrás folytatására vonatkozóan még 1881-ben Zsigmondy Vilmostól kértek szakvéleményt. Az ennek alapján felkért Zsigmondy Béla vállalta volna a 300 m mélységű kút fúrását, de „az eredményért nem állt jót", amiért egy központban létesítendő új kútfúrásáról kezdtek vele tárgyalni. Az 1885. július 15-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve szerint beterjesztett bizottmányi és tanácsi előterjesztésben elsoroltak alapján elrendeltetik, hogy egy ugrókút a központban Zsigmondy
