Csath Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében (Vízügyi Történeti Füzetek 12. Budapest, 1983)
VIII. A két Zsigmondy együttműködésének utolsó szakasza (1882-1888)
csöveket nem lehetett időben megrendelni. Végül is 600,94 m mélységig hatoltak le, 10 béléscsőrakat beépítésével. A szivattyúzási kísérletek azt bizonyították, hogy az utolsó réteg alig számbavehető vízmennyiséget szolgáltat. Ezért a fölösleges csöveket kihúzták és a 96—169 m közötti homokrétegeknél levő csöveket felhasították. A feltörő víz 2 m-nyire közelítette meg a talaj felszínét. A vizet egy 7 m mély és 3 m átmérőjű medencébe vezették és onnan nyomták fel szivattyúval az állomás víztartályába. A következőkben a fúrólyuk alsó részét kaviccsal töltötték fel és így műtalpat kapva erre 150 mm átmérőjű vörösfenyő béléscsőrakatot építettek be. A kútfej elhelyezése után a munkálatokat Zsigmondy 1887. március 16-án fejezte be. Ekkor a felszín alatti 3,75 m mélységben napi 445 000 liter víz ömlött a medencébe [59]. 1882-ben Zsigmondy Vilmos a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében Herkulesfürdő (ma Báile Herculane, Románia) vízgondjaival foglalkozik. Cikkében „Herkules-fürdő hévvize mennyiségének szaporítását egy artézi szökőkút előállítása útján nyilvánítja lehetőnek", a fúrásnak „a triász korú mész elértéig való lemélyítését hozza javaslatba" és a kút mélységét 300 m-ben állapítja meg [60]. A tervet Zsigmondy Béla valósította meg: a 17 hónap alatt elkészített fúrás 247,53 m mélységből, közvetlenül a liászpalákból, 1 260 000 liter/perc 48 °C-os hévizet juttatott a felszínre. A következő fúrás, amiről meg kell emlékeznünk, a második hódmezővásárhelyi kúté, amelynek építésére Nagy András János virilis (19. kép) a maga és a felesége Mucsi Mária nevében 20 000 forintot ajánlott fel. A nevét viselő artézi kút elkészítésével kapcsolatban a városi törvényhatósági bizottság 1882. november 14-i ülésének jegyzőkönyvében, az összeg felajánlásának megörökítése után a következők olvashatók: ,,A kútügyi bizottság pedig felhívatik, hogy Zsigmondy Béla bányamérnökkel a kútfúrás iránt az egyezkedési tárgyalásokat ejtse meg, az eredményt a megkötendő szerződés kapcsán a közgyűléshez jelentse be." A szerződés megkötése után Zsigmondy 1883. április 24-én kezdte meg a kútfúrását és a végleges 252,59 m mélységet a következő év árpilis 19-én érte el. (A 20. képen a fúrótornyot mutatjuk be.) A helyi sajtó élénk figyelemmel kísérte a munkát és minden részletéről beszámolt [61]. A hivatalos átvételkor a víz percenkénti mennyisége 464 liter, hőmérséklete pedig 21 °C volt [54]. Ezután Zsigmondy a fúrást vörösfenyő-csővel bélelte. A felépítmény a fúrástól 7 m távolságra épült, hogy a kúthoz könnyen hozzá lehessen férni (21. kép). Az ünnepélyes átadásra 1884. november 29-én került sor. A kút medencéjének közepén kalázi mészkőből faragott kőoszlop áll, két oldalán fekete márványtáblákba vésve a következő feliratokkal [54]: EZEN KUTAT SAJÁT KÖLTSÉGÜKÖN SZÜLŐVÁROSUK NÉPÉNEK JAVÁRA KÉSZÍTTETTÉK NAGY ANDRÁS JÁNOS ÉS NEJE MUCSI MÁRIA ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN A JÓLTEVŐ ADAKOZÓKON