Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
1. Dr. Deák Antal András: A vízgazdálkodás kezdetei a Kárpát-medencében
1. A VÍZGAZDÁLKODÁS KEZDETEI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 1.1.2. A magyarok vízgazdálkodása a XVIII. század előtt A népvándorlás viharai, mint láttuk, nem söpörték el teljesen Pannónia területén a rómaiak által épített vízműveket Honfoglaló őseinket a Kárpát-medencében megelőző avarok valószínűleg tovább élvezték és használták a római öntöző-műveket, vízvezetékeket. Az őket “beolvasztó" magyarok pedig a magukkal hozott termeléstechníkai tapasztalatokat ötvözték az avarok gazdasági kultúrájával Sőt, az Európa kifosztására irányuló rablóhadjáratok alkalmával nyilvánvalóan nemcsak anyagi javakat, hanem a nyitottabb szemű “turistáink” számos technikai érdekességet is ellestek így magyarázható az Árpád-kor gazdasági életének gyors felvirágzása - ezen belül a vízhasználatok, vízépítés különböző ágainak kibontakozása Természetesen számolni kell a nyugatról és Bizáncból behozott szerzetesek kultúra- és technika-közvetítő szerepével is. Nem véletlen, hogy a kolostorok birtokában gyakran mesterségesen létesített halastavakat, öntözést vagy mocsárlecsapolást szolgáló csatornákat említenek a középkori oklevelek. Ősi vízhasználatok és a velük kapcsolatos vízi munkálatok - halászat, tógazdálkodás, vízi utak, vízerőhasznosítás, öntözés Valószínűleg a halászat volt leginkább az a terület, melynek érdekében eleink a letelepedésüket követő időkben leginkább beavatkoztak a folyók és állóvizek életébe, ezek a beavatkozások azonban nem okoztak tartós vagy lényeges változást egy-egy tájegység vízrajzában. A halastavak létesítése érdekében történő kisebb völgyelzárások, sánc- vagy gátépítések mondhatók e téren jelentősebb beavatkozásnak. A halászatnak, ezen ősi foglalkozási ágnak a Kárpát-medencében a vizek halbősége miatt különös gazdasági jelentősége volt a magyarok életében. BÉL Mátyás a XVIII. század 30-as éveiben írt “De re rustica Hungarorum” c. írásában a halászatról szóló fejezetben a halfogás módjait is leírja. A közismert foki halászatról is szól, de külön fejezetet szentel a folyókban való halászatnak. Szerinte nemcsak a tavak lehalászásánál, hanem folyóvizeknél is gyakorolták a vízelvezetéssel való halfogást: “Nálunk...nagyon gyakori a kisebb folyók vízének elterelése. Ahol a halászok azt látják, hogy a meder ágakra szakad, ott a folyó elterelésével próbálnak halat fogni. 3. ábra Mikoviny Sámuel terve a Tata környéki "posványságok" lecsapolására 4. ábra A balatoni téli halászatot ábrázoló rajz BÉL Mátyásnak a magyarországi halakat és azok halászatát leíró "De re rustica Hungarorum" -ából Tudniillik eme folyóágyak közül, amelyiket halban leggazdagabbnak gondolnak, abba sűrűn erős karókat vernek, ezek elé deszkákat tesznek keresztbe, majd gyeptéglával és hasonló tömítő anyaggal gátat emelnek, hogy a korábban erre folyó összes vizet a mederrész lezárásával végül is a másik ágba kényszerítsék. Mielőtt azonban ezt tennék, úgy, ahogy azt fentebb már leírtuk, a hajtó legények a halakat távolabbról az árral szemben a lecsapolásra kiszemelt folyóágba űzik, majd ezen ágnak a végén, a két meder újbóli találkozásánál 8
