Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
1. Dr. Deák Antal András: A vízgazdálkodás kezdetei a Kárpát-medencében
1 A VÍZGAZDÁLKODÁS KEZDETEI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 1. A VÍZGAZDÁLKODÁS KEZDETEI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN (Dr. Deák Antal András) A Kárpát-medence vízrajzi arculatát nemcsak a természet formálta. Minél szervezettebbé vált a társadalmi és gazdasági élet a térségben, annál célirányosabban és jelentősebben avatkozott be az ember a vizek világába. Településeinek, termőföldjeinek vízellátására csatornákat ásott, tavak létesítésére, később az árvizek megfékezésére gátakat épített, városainak és várainak ellenség elleni védelmére folyókat terelt új mederbe vagy éppen korábban megművelt területeket mocsarasított el. Többnyire egy-egy kisebb régiót érintő vízi munkálatok voltak ezek. 1.1. Vízi munkálatok a XVIII. sz. előtt 1.1.1. Rómaiak a Kárpát-medencében (l-IV. sz.) "Első és legfontosabb, hogy küldj egy vízügyi szakértőt vagy építészt..." (Ifj. Plinius, Epistolae, X.37.) Kezdetleges műszereikkel a Pannónia provincia római mérnökei az utókor csodálatát méltán kiérdemlő precizitással szintezték be és jelölték ki az “aquaeductus"-ok, azaz vízvezetékek útvonalát, és építették meg földalatti, felszíni avagy a föld felett boltíves kőépítményeken futó vízvezetékeiket, melyeken keresztül városaikat és katonai táboraikat források vízével látták el. A vízellátás azonban csak egyik területe volt a rómaiak vízépítésének. Vízügyi munkálataik jó része a mezőgazdaságot is szolgálta: alapvető termésnövelő technikai eljárás volt az öntözés és a mocsarakat kiszárító csatornázás. Ezekben a komoly földmunkákat igénylő építkezésekben a hadsereg is részt vett. Erről a “História Augusta”-ban olvashatunk, miszerint PROBUS császár (i.sz. 276-282.) a Pannóniában állomásozó hadsereg alakulataival szabad idejükben árkokat ásatott, s ezzel a Duna-menti mocsaras területeket szőlőműveléshez előkészítette. Duzzasztógátak építésével pedig halastavakat létesítettek, és lehetővé tették a kertgazdálkodást’. A római vízépítés színvonalát jól érzékelteti a Savaria határában épített 28 km hosszú magasvezetésű öntöző- és malom(?)csatorna, a mai Gyöngyös-patak is, vagy a Balaton vízszintjét csökkentő Sió-csatorna és zsilip, melynek nyomait a régészek ugyancsak megtalálták. Túlélték nemcsak a népvándorlás, hanem a törökkor pusztításait is a pátkai és ösküi völgyzárógátak, valamint a Kikeri-tó kőgátja Várpalotától délnyugatra. Mind a Kikeri-tó, mind a Császárvíz pátkai völgyzárógátja és víztározója kettős zsilippel és burkolt üzemvíz- és árapasztó-csatornával épült. Vannak adataink a rómaiaknak mocsárlecsapolási munkáiról is. A pannóniai származású Probus császár például Sirmium (Eszék) feletti Hiulca-mocsarat csapoltatta le, melynek helyén Cibalis városa épült2. A Duna első állandó hídja, melyet TRAJANUS császár (Kr. u. 53-117.) építtetett Ogradenával szemben a szerb Tachtalia falunál ugyancsak a római vízmérnökök magas szintű tudását hirdeti. Még másfél ezer év múltán is álló kőpilléreinek romjait alacsony vízállásnál megtalálta és leírta először Liugi Ferdinando MARSIGLI3, majd VÁSÁRHELYI Pál "Traján művei az Al-Dunán" címmel az Athenaeumban’. dr Póczy Klára Római kori vízmüvek Magyarországon és Közmüvek a római kori Magyarországon Ortay T Magyarország régi vízrajza a XVIII. sz. végéig. 1-2. köt. Bp. 1882. "Danubius Pannomco-Mysicus" c. könyvének II kötetében(Amsterdam,1726). 1. ábra Római aquaeductus maradványok Tata és Szöny között (L. F. Marsiglitől)
