Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
6. Kaján Imre: Árvizek és törvények
6. ÁRVIZEK ÉS TÖRVÉNYEK bekövetkezni, ha p.o. a felső Dunavidékeken meleg esőzések állnának be, minekelőtte az alsóbb részeken a Duna zaja megindulhatna, (...) Pest városa a lehető nagyobb árak ellen töltésekkel óvakodik, mellyek talán, ha a jég zaja baj nélkül távozik, nevetség, éretlen nevetség tárgyai fognak lenni." Ez utóbbi keserű megjegyzése nyilván azért került a papírra, mert sokszor mondta már el (mint mások is) félelmeit, s azután - ha a baj mégsem lett nagyobb az elviselhetőnél - még ki is gúnyolták a "vészmadarakat" * 22 A CSEPtlSZIGtT CSÚCSÁNÁL KELETKEZETT HGTORLASZ, AMEIY A FŐVÁROS PUSZTULÁSÁT OKOZTA 22. ábra Az 1838-as pest-budai árvíz jégdugója Pedig 1837/38 telén a tragédia már ott volt az előszobában: ez a tél az átlagosnál jóval hidegebb és csapadékosabb volt. Pest-Buda utcáit 1838. január-februárban többször is hóviharok tették járhatatlanná, a nagy hidegek miatt pedig már december közepén erős jégzajlás indult A Szekszárd melletti borrévi kanyarban 1837. december 22-én beállt a Duna. majd ezt követően Pestnél is. Az alacsony vízállásnál a Kopaszi- és Nyúlfutási-zátonyokra ráült a jég, és napok alatt olyan jégtorlasz képződött, hogy 1838. január 6-án a víz elöntötte Buda alacsonyabban fekvő utcáit, és csak egy hét múltán tért vissza medrébe. Az időközben egyre kegyetlenebb hideg és az ezt kisérő havazás a torlaszokat tovább erősítette, olyannyira, hogy a Csepel-sziget csúcsán kialakult jégtömb hozzáfagyott a mederhez. A riasztó vízemelkedés láttán Pesten és Budán is megelőző intézkedéseket hoztak: Budán, ahol nem voltak védőgátak, elrendelték az alacsonyabban fekvő házak földszintjeinek kiürítését és a szobák aládúcolását, a biztonságos házak tulajdonosait pedig felhívták, fogadják be a kilakoltatottakat. Pesten beszegeztették a szennyvízcsatornák dunai torkolatait, majd március első napjaiban a védtöltést is megerősítették egy homokból-trágyából vert gáttal. 1838 március 5-én Budán ismét kilépett a medréből a Duna, és elöntötte a Rácvárost, a Vízivárost, Országutat, Újlakot és Óbudát. A március 8-ról 9-re virradó éjszakán a jégtorlasz kicsit elmozdult lefelé, így pár órára megszűnt az áradás. A jég azonban ismét megállt, és a víz március 11-én és 12-én olyan magasra emelkedett, hogy Buda elöntött részein már a házak emeleti ablakaiig ért és elkezdődött az épületek összeomlása. A lassan, de biztosan emelkedő víz 1838. március 13-án déltájban még mindig fél méterrel az 1775-ös árvízszint alatt volt. A látvány nem volt megnyugtató, de azt senki sem sejtette, hogy a tragédiát hozó hatalmas jég-víz tömeg ekkor indul meg csak Pest-Buda felé. Pedig ez történt! 58
