Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
3. Fejér László: Beszédes József munkássága és a vízitársulati mozgalom
3. BESZÉDES JÓZSEF MUNKÁSSÁGA ÉS A VÍZITÁRSULATI MOZGALOM 3.6. Vízitársulatok a két világháború között A trianoni béke utáni konzervatív politikai rendszer - egyéb lehetőség híján - fenntartotta a már korábban is elmaradottnak számító társadalmi-gazdasági viszonyokat. A mezőgazdaság igen lassú korszerűsítése a vízügyi munkák lehetőségeit is szűkítette. A vízitársulatok életében folytatódott az állammal való állandó kötélhúzás a munkálatok költségeinek megosztása tekintetében. Ez a helyzet - változó erőviszonyok mellett, hol burkoltabb, hol nyíltabb formában - már a társulati mozgalom kezdetei óta fennállt. Az mindenkor világos volt, hogy csak önerőre támaszkodva a társulatok nerji képesek megfelelni az ország ármentesítési, belvízrendezési feladatainak. Az állam különféle támogatásokkal (segélyekkel, kölcsönökkel, adóvisszatérítéssel, a haszonrészesedési mentesség megadásával.,.stb.) igyekezett a társulatok életben maradásához hozzájárulni, s ha időnként fel is merült a társulatok államosításának gondolata, legalább egy nyomós érv mindig a társulati rendszer fenntartása mellett szólt. Nevezetesen, hogy az állami központi adminisztráció bürokratikus szervezete nem biztosíthatta azt az intézkedési gyorsaságot, amit a helyi autonóm igazgatás megadhatott. Így az állam fokról fokra a lehető legtöbb területen ellenőrzés alá vette a társulatok műszaki-gazdasági tevékenységét, de teljes államosításukat nem hajtották végre. Gyökeresen megváltozott a helyzet 1945 után, a nagybirtokrendszer felszámolását követően. A földreform megváltoztatta a társulatok érdekeltségi alapon szerveződő rendszerét. A nagybirtok megszüntetésével a társulatok egyik alappillére dőlt ki. A parasztság hangulatára érzékenyen figyelő koalíciós kormányzat számára politikai kérdést jelentett, hogy a társulatokban immár érdekeltté váló, de a szükséges anyagi erővel nem rendelkező széles tömegek miként tudnak beilleszkedni a társulatokba, s azt miképpen lesznek képesek a kormány által megkívánt irányba terelni. Az amúgy azonos feltételekkel földhöz juttatott parasztok, mint a vízitársulatok tagjai új gondokkal találkoztak A nagybirtok fennállása idején a nagyobb egységet alkotó ártéri parcellák megoszlottak az egyes vízborítási osztályok között, tehát a birtokos hozzávetőlegesen az átlagos vízszabályozási terhet viselte. A földreform után a kis, 4-5 holdas telkek viszont, vagy az olcsóbb, vagy a drágább vízborítási osztályba estek, így a 30 14. ábra A vízitársulatok érdekeltségi területe az 1910-es években
