Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
3. Fejér László: Beszédes József munkássága és a vízitársulati mozgalom
3. BESZÉDES JÓZSEF MUNKÁSSÁGA ÉS A VÍZITÁRSULATI MOZGALOM ellenérzéshez vezetett. A helyzeten a vármegyék sem tudtak igazán úrrá lenni Évtizedeken át vitatkoztak a beavatkozás mikéntjén és egymásnak a folyókkal kapcsolatos kötelezettségein is. A század végére a II JÓZSEF-féle államrezon által kikényszerített bürokrácia és szervezettség megfelelő alapokat szolgáltatott egy olyan új jogi szabályozáshoz, amely a későbbiek folyamán lehetővé tette az átfogó vizimunkák eredményes végrehajtását. Az udvar és az általa vezérelt kamarai pénzügyi kormányzat a hajózás (tutajozás, sószállítás) elősegítését közfeladatnak tekintve még a századforduló előtt lépéseket tett a nagyobb folyók szabályozási terveinek kidolgozására és a munkálatok megkezdésére. Mindez serkentőleg hatott az ármentesítések, lecsapolások és vízrendezések végrehajtásában érdekelt - mert abból közvetlenül hasznot látó - ártéri birtokosokra is. A hazai vizek rendezése ügyében az udvar és a nemesi vármegyék - máskor egymással igencsak ellentétes - érdekei egybeestek és az annyiszor tervezett, de a szándékok eltérése miatt legtöbbször hamvukba holt vízimunkák újra előtérbe kerültek Az így kialakult helyzetben született meg az 1807. évi XVII. te., amely megteremtette a magyarországi ármentesitések, lecsapolások....stb. szempontjából döntő jelentőségű érdekeltségi forma: a társulatok megalakításának jogi alapjait. Ezek szerint, ha egy vízkárokat elhárító vízi munkában (vízfolyásrendezésben, mocsárlecsapolásban) érintett birtokosok többsége a munka saját költségen történő elvégzéséről dönt és erre társulatot szervez, akkor a kisebbségben lévő, s a társulatba belépni nem kívánó birtokosoknak is viselniük kell a rájuk eső költségeket. Igaz, a költségviselési kötelezettség utólagos, s csak abban az esetben fizetendő, ha az elvégzett munkák sikerültek és azokból a társulatba be nem lépő birtokosnak többletjövedelme származik. Szükség esetén a többletjövedelem zár alá helyezéséről és a vízimunka arányos ráfordítási költségeinek kiegyenlítéséről a hatóság gondoskodik. A törvénynek tehát nem annyira a társulatalakítás engedélyezése a fő érdeme, hanem az, hogy a vízimunkák anyagi alapjának biztosítása érdekében hatósági segítséget is kilátásba helyez. Ugyanakkor védi azon birtokosok érdekeit, akik - bár területileg érdekelteknek tekinthetők, de - a vállalkozás sikerében nem bíznak és vagyonukat fölöslegesen nem kívánják kockáztatni. A vízszabályozások ügyét erőteljesen pártfogoló JÓZSEF nádor személyes közbenjárására 1810 szeptember 11-én megalakult az első magyarországi társulat, a Sárvízi Csatorna Társulat. A társulat első műszaki vezetője Saátor Dániel volt. Az ő halálát követően két esztendeig nem választottak a társulat tagjai igazgatót. 1819-ben azonban újult erővel fogtak a vízrendezési tervek megvalósításához. A társulat "igazgató vízmérője" ekkor már Beszédes József. 3.2. Beszédes József mérnöki pályafutása 10. ábra BESZÉDES József, az első magyarországi vizszabályozó társulat főmérnöke BESZÉDES József 1787. február 13-án született az egykori Bács-vármegyei Magyar-Kanizsán. Tanulmányai során némi kitérővel jutott el a pesti egyetem Mérnöki Intézetébe, ahol 1813-ban szerzett mérnöki oklevelet. Kezdetben uradalmi mérnökként dolgozott, majd ZICHY Ferenc grófnak a Sárvíz-Sió- Kapos szabályozás királyi biztosának ajánlására került a Sárvízi Társulat élére. BESZÉDES terve a Sárvíz-völgyének vizeit illetően a következő volt: az eredeti vízfolyás medrét a rátelepített vízimalmoktól megszabadítja. A malmoktól így tehermentesített vízfolyást az elmocsarasodott terület belvizeinek levezetésére használja (ez az ún. "fenékcsatorna"), míg a környező mellékvölgyek vizeinek felfogására az előző csatorna vonalával közel párhuzamosan, de magasabban vezetett oldalcsatornát létesít (ez az "övcsatorna"), s a máshol megszüntetett malmokat ezen helyezi el. BESZÉDES a kivitel tekintetében a "vízerőveli dolgoztatás" rendszerét alkalmazta, melynek értelmében a szűk méretű mesterséges vezérárok végleges formáját rábízta a vízfolyás mederalakító képességére. Előrelátó tervezés esetén ily módon igen jelentős földmunka elvégzését lehetett megtakarítani. 23
