Csath Béla - Deák Antal András - Fejér László - Kaján Imre: Magyar vízügytörténet (Pro Aqua Alapítvány – EJF, Baja, 1998)
2. Kaján Imre: Egy tudomány születése
2. EGY TUDOMÁNY SZÜLETÉSE Kifejezetten mezőgazdasági szakemberek képzésére hozta létre FESTETICS György 1797-ben Keszthelyen a Georgicont (kezdetben 5 tanárral és csupán 1 hallgatóval!), ahol a tudományos gazdasági iskola, parasztiskola, mezőgazdaság-jogi, vadász és kertész iskola után, és a gazdasszony-képzéssel együtt (!) 1808-ban mérnökiskola is létesült. A kép teljessé tétele érdekében meg kell jegyezni, hogy a különböző vallási felekezetek főiskolái is bocsátottak ki geometrákat, sőt a rajziskolákból távozó építőmesterek is inzsenérnek mondhatták magukat Komolyabb vizépítési-térképészeti feladatokkal azonban szinte csak a bécsi hadmérnöki akadémián végzettek tudtak megbirkózni. II. JÓZSEF rendelete a pesti Institutum Geometricum megalapítására az alábbi indoklást tartalmazza (1782): 9. ábra Folyóba bedőlt fatörzsek eltávolítása - ábra az Institutum Geometricum tankönyvéből ",Általában, mivel Igen nagy szükség van a földmérő, vízépítő és mechanikai tudományokra, különösen Magyarországon és csatolt tartományaiban, ahol az előbbi századok háborúi és viszontagságai miatt a területi viszonyok rendezetlenek, s egész vidékek viz alatt és mocsarakban fekszenek, ahol a malomgátak legtöbb helyen igen rosszul vannak megszerkesztve, ahol a közutak szinte mindenütt el vannak hanyagolva nyilvánvaló ezen tudományok különös művelésének szükségessége " Az Institutum Geometricum létrehozásával hatalmas lépést tett a kormányzat: a leginkább hiányzó gazdasági-műszaki szakemberek utánpótlásáról egy évszázadra gondoskodott, s egyben megteremtette az esélyt arra, hogy a XVIII. század végén immár elodázhatatlan infrastrukturális átalakításokhoz végre hozzá lehessen fogni. A mérnökök száma a XIX. század első harmadára már ezer fölé emelkedett (ebbe a fentebb vázolt különböző szinteket beleértve), de csak az Institutum Geometricumban Pesten 1141 oklevelet adtak ki korszakunk végéig (amikor egyébként - politikai okból - megszűnt, némileg átalakult az intézmény). Legtöbben megyei, illetve kincstári (kamarai) szolgálatban helyezkedtek el (30-30 %), uradalmakban dolgozott a mérnökök 7 %-a, míg városi alkalmazásban 5 %-a. A legmagasabb szakmai színvonalat kívánó munkákra csak az Institutumot végzettek kaphattak hivatalt: a Helytartótanács kb. 5 %-ukat dolgoztatta. Elvétve fordultak meg elődeink a magán- illetve társulati mérnöki gyakorlatban. Itt, a hazai mérnöki történelem "hajnalán" kell szót ejteni arról is, milyen gazdasági, és az ebből is fakadó műszaki szemléletbeli viták-irányzatok tették ezt a korai időszakot rendkivül színessé. Ezek, jóllehet, mint látni fogjuk sok esetben hátráltatták, esetleg meg is akadályozták egy-egy munka elkezdését, nem voltak hiábavalók. Az akkori Magyarország speciális gazdasági és földrajzi helyzete miatt ugyanis nem engedhetett meg magának balsikereket, csak hamar hasznot hozó vállalkozásokat. A vízszabályozásokkal kapcsolatos gazdasági dilemma a XIX. sz. első harmadában, sőt sokaknál még a század közepéig is az volt, vajon a víziútfejlesztés, avagy a mezőgazdasági termőterületek nyerése (azok árvízbiztonsága) a fontosabb, az, amelyért a nemzetnek (a birodalmi kormányzatnál) harcolnia kell. A XVIII. század végig, majd a napóleoni háborúk miatt a XIX. sz. első másfél évtizede békekorszakok és háborúk gyorsan változó ideje volt. Érthető hát, hogy a Habsburg Birodalom, amely Európa nagyhatalmaként mindenben érintett volt, maga sem tudta eldönteni: a csak tartós háborúk esetén kifizetődő termőterületnyerést, avagy a csak tartós békében jövedelmező víziútfejlesztést szorgalmazza inkább. 20
