Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

III. Forradalmi események a folyók életében

Antecedens völgyképződés. A folyó bevágódása, illetve feltöltése lépést tart a szerkezeti mozgásokkal, az emelkedéssel, illetve a süllyedéssel (G. Wagner nyomán)

kollnak, a nagy területekre kiterjedő szerkezeti adottságokat ennyiben mégis figyelembe veszik.

A szerkezettel ellentétes völgyszakaszok egyértelműen bizonyítják, hogy az áttörés fiatalabb, mint a szerkezeti viszonyok kialakulása. A mély völgyek csupán a hegységek fiatal kiemelkedése során vágódtak be. A meredek falú, szűk szurdokok mélyén örvénylő, zúgó folyók jól érzékeltetik az erózió erejét. Földünk talán legnagyszerűbb áttöréses völgyét a Jangce alakította ki a Csungking és Jicsang közötti 700-800 km hosszú szakaszon. A folyó Jicsang fölött

mindössze 250 m széles sziklakapun keresztül lép ki az alföldre, hogy aztán nem sokkal lejjebb már több mint 2 km széles mederben haladjon tovább. Az európai mércével mérve jelentős áttöréses völgyek közül is álljon itt néhány: az Inn áttörése az Északi- Mészkőalpokon keresztül, a Rajna schaff- hauseni és laufenbergi áttörése, valamint Bingen és Bonn közötti szakasza, a Rajnába siető, a Raj nai-palahegységet átszelő folyók völgyei, a Cseh-masszívum északi peremvidékét áttörő Elba vagy az Al-Duna vaskapui és kazán-szorosi, illetve a Duna visegrádi áttörése.

Példa az átöröklött völgyképződésre (epigenezis). A mélyítés közben a folyó kemény kőzetsávot harántol, amelyben szűk, V alakú völgyet alakít ki (C. Rathjens nyomán)

80