Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

III. Forradalmi események a folyók életében

ján következtethetünk az egykori emelke­dés jellegére is. A mindkét parton részará­nyos, V betűre emlékeztető lejtők egyenle­tes emelkedésre utalnak. A gyorsuló ki­emelkedésnek fölfelé szétnyíló, domború, 'Y' formájú lejtőoldalak felelnek meg. A táj képét tehát a meredekebb lejtők uralják. Az egyre lassuló emelkedést viszont a homorú, egyre inkább a feltöltésbe átmenő, 'v-' ala­kú lejtőszelvények jelzik. Az emelkedéssel ellentétben a kéreg süllye­dő mozgása a felhalmozást, az akkumuláci­ót erősíti fel. A korábbi völgytalpra egyre újabb és fiatalabb üledékek rakódnak, egy­ben konzerválva is azt. „Következetes” utat járó folyók A tektonikának a mederesésre gyakorolt hatása lemérhető abból is, hogy a legjelen­tősebb folyóvizek hegységekben, elsődle­gesen tektonikusán kiemelt térszínen erednek. A domborzat természetes lejtéséhez igazo­dó vízfolyásokat a geomorfológiában, a fel­színalaktan tudományában konzekvens, azaz magyarul következetes folyóknak ne­vezik. A folyók következetességének egyik for­mája, ha például a földkéreg egy felboltozó- dásához kapcsolódó domborulaton kelet­keznek. Ezek sok esetben valóban kupola­szerű kerek formájúak. Hasonlójellegű víz­folyások képződnek vulkánkitörések során is. A kialakult következetes vízhálózat eb­ben az esetben a kerék küllőihez hasonlítha­tó, sugarasan kifelé tartó vízhálózatban tük­röződhet. Ilyen figyelhető meg például Ja­pán nevezetes tűzhányója, a Fuji kúpján. Következetességről beszélhetünk akkor is, ha a folyó futása a gyűrt térszínek redőtek- nőit, szinklinálisait követi. Ideális esetben a víz a lejtőkön merőlegesen lefolyva össze­gyülekezik a redőteknőkben, amelyek kö­zött a vízválasztó éppen a rcdőboltozatok, az antiklinálisok gerincén fut végig. A pár­huzamosan futó redőteknőkben párhuza­mos folyóhálózat alakulhat ki. A redőtek­nőkben történő lefolyást a féloldalasán ki­billent rétegek még jobban elősegítik. A Nyugati-Alpok vonulatai között, Chur- tól Martignyig húzódó hosszanti völgy, amelynek egyes szakaszait ma az Elő-Raj- na, a Felső-Reuss és a Rhone felső szakasza foglalja el, Európa egyik legnevezetesebb, gyűrődés által létrejött völgye. A Boden-tó medencéje, amelynek formálásában később a jégkor gleccserei is részt vettek, szintén gyűrt térszín mélyedésében jött létre. Még inkább szemléletesek a Keleti-Himalája egymással párhuzamos redőteknővölgyei. Az Irrawaddy, a Szalven, a Mekong, a Jangce később ugyan szétágazó, de itt egymástól még csak keskeny magaslatok által elválasztott völgyei mintha egy hul­lámpalából álló tető árkait foglalnák el. A redőteknőben létrejött völgy ellentéte, az antiklinális nyeregvölgy éppen a redő ten­gelyén, gerincén képződött. Kialakulását első pillanatra nehéz megérteni. Képződé­sében fontos szerepet játszik a fedő kőzetré­A Fuji sugaras vízhálózata, a vulkáni kúpok konzek­vens völgyhálózatának példája 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom