Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

II. Völgyképző folyók

lünk. A rendhagyó hossz-szelvény magyarázata, hogy a Kongó valamikor valójában ebben a medencében végződött. A feltöltött síkság tehát korábbi alsó szakaszának felelt meg. Az csupán az Alsó-guineai-kü- szöb fiatalon végbement átvágása után került — ellaposodó esésgörbéjével mintegy rendellenességként — a középső szakaszra. Az átvágás helyének kemény kőzete pedig rendkívül lelassítja az esésgörbének az új torkolati szinthez történő igazodását. Emiatt a folyamnak a középső szakaszán viszonylag kicsiny az eróziós ereje. Ennek következtében jóval kevesebb lebegtetett hordalékot szállít a tengerbe (37 millió km3 évenként), mint amennyit vízgyűjtő területe nagysága alapján várhatnánk. Iszapterhe nagy részét a folyó középső szakaszán, a nevét viselő medencében vagy tavakká kiszélesedő mellékágaiban (például Stanley Pool) rakja le. A mai középső szakasz tehát még mindig ellátja az alsó bizonyos feladatait. A Dunának, a Rajnának, a Kongónak és sok-sok más folyónak túlságosan kevés idő állt eddig rendelkezésre, hogy az esésgörbéjüket megtörő rendellenességeket mind-mind eltüntessék. Az ezeken a helyeken megsokszorozott erővel dolgozó erózió azonban nem hagy kétséget a harc kimenetele felől: a végső cél a szabályos esésgörbe kialakítása.

Ennek létrejöttével a folyó eléri első egyensúlyi állapotát. Az esésgörbe meredeksége végső soron a felszín általános lejtésének függvénye is. Igen meredek, ha a forrás vidék - mint az Amazonas esetében - magasra kiemelt hegységekben fekszik. Jóval enyhébb, ha - mint a Mississippi vagy a Volga - alacsonyabb dombságon vagy síkságon ered.

Az első egyensúlyi állapot elérése nem jelenti egyben a völgyfejlődés befejeződését. A további lepusztítás az alsó szakaszon egyre inkább ellaposítja a hossz-szelvényt, és

A Rajna tényleges esésgörbéje (1000-szeres magassági torzítás). A Boden-tó, a Felső-Rajna-árok és az Alsó- Rajna-öblözet mentén három részgörbejelölhető ki saját erózióbázissal (G. Wagner nyomán)

66