Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
I. A szárazföldek erei
A Szent Lőrinc-folyó vízjárása 1951-1960 között Ogdensburgnál (a vízgyűjtő terület 770 000 km2). Az Öt-tó a vízjárásra kiegyenlítő hatású A szubarktikus övfolyói Elsősorban Szibéria és Kanada vizei tartoznak ide. Ezek az év nagy részében vastag jégpáncél foglyai. A Léna Kirenszknél átlagosan 203, az Ob Tomszknál 179 napig van befagyva. Tavasszal, amikor az október óta összegyűlt hótömeg hirtelen olvadni kezd, a megduzzadó folyók ereje szinte szétfeszíti a jégpáncélt. Nyáron és ősszel a vízhozam csökken, a legkisebb télen. A hűvös-mérsékelt öv kontinentális jellegű síkságifolyói Ezek a Kelet-Európára jellemző folyók nagyrészt az esőkből táplálkoznak. A gyakran pusztító erejű árvizeket a hosszú, szigorú télen felgyülemlett hótömeg olvadása indítja el. A hűvös-mérsékelt öv óceáni jellegű síksági folyói Ezeket a Nyugat- és Közép-Európára jellemző vizek és főleg az esőzések táplálják. Mivel a csapadék minden évszakban bőséges, vízjárásuk viszonylag kiegyenlített. A téli időszakban többnyire kis emelkedés mutatható ki. A fellépő heves esőzések alkalmanként pusztító áradásokat okozhatnak. A hűvös-mérsékelt öv magashegységi folyói A hóolvadás és így az áradás a magassággal csökkenő hőmérséklet következtében itt később lép fel, mint a síkságokon. Ez a jelenség az Alpokban gyakran és hirtelen beköszöntő főn szélhez is kötődhet. A hegységrendszer folyóit a nyári árvizek jellemzik, amelyek a bőséges esőzésekből és a gleccserek olvadásából táplálkoznak. A száraz területek folyói A vízhozam az időszakosan fellépő esőzések függvénye. Ide tartoznak például a Sza- hel-öv folyói, a Szenegál, a Niger, a Chari. Az igen rövid időszakhoz kötődő csapadék évenként csak egyszer okoz árvizet. Kedvezőtlen körülmények között a folyók a száraz időszakban teljesen kiszáradnak, vagy medrükben, amelyet a heves esőzések nyomán zavaros, vad ár tölt ki, csupán keskeny vízerecske csordogál. E területen tehát elsősorban időszakosan, illetve csak néha vizet szállító folyókat találunk. A szélsőséges vízszállításra a 3500 km hosszú és 2100 km hosszúságban az USA és Mexikó között államhatárul szolgáló Rio Grande a legjobb példa. Szabályozása előtt szeptemberi közepes maximális vízhozama 320 m3/s-ot, a márciusi közepes minimális pedig 80 m3/s-ot ért el, de 1932 szeptemberében 17000 m3/s-ot mértek! A gyakori esőzéseket követő heves áradások miatt nevezik a mexikóiak a folyót Rio Bravo del Norté- nak, azaz Északi Vad-folyónak. Ehhez a csoporthoz tartoznak a Földközi-tenger térségének időszakos fiumarái és Ausztrália csak szabálytalan időközönként vizet szállí32
