Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
VII. Alföldi folyók, folyótorkolatok
A szárazföld kiteijedése az Északi-tenger területén i. e. 8000-7000 között. A tengerszint eusztatikus emelkedése elérte a Dogger- pad 50 m-es vonalát. Az Elba és a Weser ettől keletre, a Rajna az Emsszel, a Maasszal, a Temzével és a Humberrel együtt ettől nyugatra ömlött a tengerbe. A Doveri-szorost csak a tenger további 25 m-es emelkedése teremtette meg, mintegy 6000 évvel ezelőtt (Schwabedissen és Woldstedt nyomán) gyelhetők a feltöltődés, a „földfoglalás” különböző szakaszai. A Duna-delta román területre eső részének 80%-át állandóan víz borítja. Az ármentes térszínek mindössze 13%-nyi területre szorultak vissza. Az egyes deltákon a kizárólag a folyóvízi fcltöl- téssel épülő, a folyó és a tenger közös munkájának tanújeleit mutató térségek, valamint a lagúnák többnyire jól elkülöníthetők. A delták előrenyomulása a torkolat előtt fekvő szigeteket is a szárazföldhöz csatolhatja. így vált például a szárazföld részévé a Sárga-tenger korábbi szigete, a Santungi- hegyvidék a Huang-ho torkolati szakaszánál. A Jangce-dclta zöldellő síkságából ki- emelkedő magányos dombok valamikor szintén szigetek voltak. A folyamatosan növekedő delta a jelenleg még a folyóvízi iszaptól sárgára színezett tengerből kiálló társaik után is kinyújtotta már „csápjait”. A delták fejlődését, az öblök és lagúnák le- fűződését és így a szárazföld térhódítását — a tölcsértorkolatok fejlődéséhez hasonlóan — számos tényező tartja kordában. Minél nyugodtabb a tenger, annál több ágra szakadozva építgetheti deltáját a folyó, azaz annál több hordalék kerül még a delta területén lerakásra. Éppen ezért a legszabályosabb deltákat többnyire tavak, tengeröblök, peremtengerek és végtavak partvidékén találhatjuk (így pl. a Földközi-, a Fekete-tengerben, a Kaszpi-tengerben, a Mexikói-, a Perzsa-öbölben). A delták már sok egykori öblöt töltöttek fel, azaz a maguk módján hozzájárultak a partok kiegyenesítéséhez. Az egyre mesz- szebbre a tengerbe nyomuló delták fejlődése fokozatosan lelassul, hiszen ahogy mélyül a víz, gyengül a feltöltés hatékonysága is. Ezenkívül a parti áramlások is rombolják anyagukat. A delta és ennek nyomán a feltöltött síkságok növekedésével korábban önálló torko- latú vízfolyások egyesülhetnek. Ez történt az Eufrátesz és a Tigris, illetve a Gangesz és 169
