Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
IV. Vízesések, zuhatagok
Kemény fedőkőzetű réteg aljában képződő aktív vízesés (a Niagara Patkó-vízesése). Pereme fokozatosan hátrál, előterében szurdok képződik mény kőzeten hozta létre a folyam a nílusi hajósok által olyannyira rettegett hat zuha- tagot. A legszabályosabb vízesések ott alakulnak ki, ahol egy puhább kőzetösszletre csak viszonylag vékony kemény fedőréteg települt. A folyó a völgy alsóbb szakaszán lévő puhább kőzetekbe sokkal gyorsabban mélyíti medrét, mint a kemény kőzetbe. Az eltérő ütemű bevágódás miatt a kemény kőzet pereme egyre határozottabban lépcsővé alakul, amelyen zuhatag keletkezik. Az erózió egyre jobban alámossa a keményebb réteg előreugró peremét. Az alátámasztását elvesztett perem előbb-utóbb leszakad, és az így kialakuló meredek lépcsőn magasról aláhulló vízesés jön létre. Vannak vízesések — mint például a Niagara —, amelyek egy lépcsőben, és vannak — mint a dél-amerikai Iguazú-vízesés —, amelyek több lépcsőben hullanak alá. A kőzetpad pereméről aláhulló víz sebességét az esési energia jelentősen megnöveli. A víz és a magával szállított törmelék a vízesés alatt bemélyülő fülkét, sőt sok esetben a mederben tószerű mélyedést hoz létre. A fülke egyre jobban tágul és mélyül, majd az egyre inkább alátámasztás nélkül maradó perem ismét leomlik. Ez a folyamat többször ismétlődik, és így a vízesés tulajdonképpen fokozatosan hátrál a völgyben felfelé. Amennyiben a folyó elegendő vizet szállít, a letöredezett kőzetet folyamatosan felaprítja és tovaszállítja. A nagy sebességgel áramló és sok görgeteget szállító vízfolyás a vízesés alatti szakaszon rendkívül gyorsan mélyíti völgyét. Ezzel a völgyoldalakon végbemenő leöblítés nem tud lépést tartani, így a völgy nem lesz V betűre emlékeztető keresztmetszetű, hanem a vízesés alatti szakaszon szűk, majdnem függőleges falakkal határolt szurdok jön létre. Ha azonban a túlhajló perem letöredezését nem követi a leomló kőzettörmelék elszállítása, a vízesés aljában felhalmozódó kőtömeg lassanként ellaposítja, majd sellősre alacsonyítja a vízesés lépcsőjét. Mindezek alapján érthető, hogy a vízesések más földfelszíni formákhoz képest igen gyorsan változnak, pusztulnak. Pusztulásukat az aláhulló víz mennyiségén kívül más tényezők is befolyásolják, így például a felszínre bukkanó kemény kőzetpad dőlésszögének, azaz helyzetének változása. A vízesések átlagos életkora néhány tízezer év körül mozog. A sellős szakaszok jóval hosszabb időt is „megélnek”. De előbb- utóbb mind a vízesések, mind pedig a zuha- tagok, a sellők, alulmaradnak abban a harcban, amelyet a folyó a kiegyenlített esésgörbe eléréséért indított. Földünk sok ezer vízesése közül néhány, méretei révén, külön említést érdemel. Közöttük rangsort felállítani igen nehéz fel104
