Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)

III. Forradalmi események a folyók életében

A folyók hossz-szelvényének változása az éghajlatváltozások következtében (Wissmann és Zeuner nyomán). A = enyhe éghajlatú, jégkorszakközi állapot (nedves-mérsékelt éghajlat): a hegyeket és a lejtőket növényzet fedi, a folyók állandóan bőséges vizet szállítanak, elszállítják hordalékukat is, és eközben bevágódnak, a tengerszint magasan helyezkedik el; B — hideg éghajlatú, jégkorszaki állapot (fagyos, perigladális éghajlat): a növényzet eltűnik, a lejtőkön fagyaprózódás, fagyos talajfolyások, a kevés vizű folyók a termelődött törmeléket nem képesek elszállítani, medrük felkavicsolódik, a tengerszint alacsonyan helyezkedik el, a folyók alsó szakaszajóval hosszabb A tengerszint emelkedésekor viszont a víz benyomult a folyók torkolati szakaszába. A legnagyobb kiterjedésű tenger-előrenyo­mulásra az egykori jégperemi területeken került sor. Ehhez az eusztatikus tenger- szint-emelkedéshez a földkéreg izosztatikus süllyedése is hozzáadódott. Ennek klasszi­kus példáját láthatjuk a Rajna alsó szakasza mentén (1. VII. fejezet). Észak-Amerikában is hasonló okok következtében került ten­gerelöntés alá számos, az Atlanti-óceánba ömlő folyó, mint például a Szent Lőrinc-fo- lyó alsó szakasza. Ugyanakkor a Szent Lőrinc-folyó a száraz­föld izosztatikus emelkedése és kibillenése révén a Nagy-tavak vidékén jelentős mér­tékben növelte vízgyűjtő területét. A Nagy­tavak északi tagjai ugyanis az utolsójégkor- szak után még délre, az Ohio és a Mississippi felé adták le vizüket. Csak a kéregmozgások hatására megváltozó lejtésviszonyok nyi­tották meg a tavaknak kelet, azaz a Szent Lőrinc-folyó felé való lefolyását. „Elhódított” és „lefejezett”folyók A völgy fejlődés eredményeként az egyes vízfolyásokat többé-kevésbé határozott vízválasztók különítik el egymástól. Ezek geológiai időben mérve viszonylag rövid életű képződmények. Az egymással szomszédos folyók ugyanis gyakran úgy viselkednek, mint holmi kaló­zok. A vízválasztók mentén állandó harc­ban állnak egymással. Amennyiben egyi­kük erőteljesebb erózióra és lejtőpusztításra képes, vízgyűjtő területét a vízválasztó fo­kozatos eltolásával a másik folyó rovására növeli. 97

Next

/
Oldalképek
Tartalom