Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
I. A szárazföldek erei
I. A szárazföldek erei A folyók helye a víz körforgásában A vízfolyások bolygónkon földtörténeti értelemben is igen régi jelenségnek számítanak. A folyékony halmazállapotú víz évmilliárdokkal ezelőtt, az ősidőben, az ar- chaikum és a proterozoikum határán jelent meg, amikor az izzó földgolyó a kritikus hőmérséklet alá hűlt. A légkör gázai lecsapódtak, a vízgőz is kondenzálódott, és valószínűleg erősen sós csapadékként hullott a Földre. Mai ismereteinkkel szinte lehetetlen elképzelni ezt a csupasz, sziklás földfelszínre hulló, kitartó, heves zivatart. A lefolyó víz a lehűléskor keletkezett barázdákon keresztülfolyva mélyedésekben, medencékben gyülekezett össze. így jöttek létre az első folyók és tengerek. Keletkezésükkel egy időben megkezdődött a víz körforgása, amelynek egyik legfontosabb részét éppen a folyók képezik. E körforgás rendkívül leegyszerűsítve az álló- és folyóvizek felületéről történő párolgásból, a csapadékképződésből és a lefolyásból áll. A patakok, folyók, folyamok a Föld felszínén lefolyó vizek pályái. Bolygónk összes víztérfogatát 1337 millió km3-re becsülik. Ennek túlnyomó része helyileg viszonylag lehatárolt gyűjtőmedencékben található, tengerek, tavak, jégtakarók és gleccserek, valamint felszín alatti víz formájában. Ezek a domborzat mélyedéseiben összegyülekező, jéggé szilárduló vagy a talajrétegeket is átitató vizek sem mozdulatlanok, hanem többé-kevésbé lassan mozognak (tengeráramlások, a jégárak haladása és a felszín alatti víz mozgása). Tömegükhöz mérten elenyésző mértékben ugyan, de részt vesznek a víz körforgásában. A párolgás és a csapadék révén, a hó- és jégolvadás útján, a felszín alatti víz felszínre bukkaná- sával bekapcsolódnak a vízfolyások állandóan megújuló táplálásába is. Ha a párolgás és a csapadék nem gondoskodna állandó vízutánpótlásról, elapadnának a források, elfogyna ajég, kiszáradnának a vízfolyások. A csapadékképződéshez szükséges légnedvesség ugyanis a tengerekben, tavakban felhalmozott, valamint a talajnedvesség és jég formájában megkötött víz párolgásából, továbbá az élő szervezetek kipárolgásából származik. Az atmoszféra 12 300 km3-re rúgó nedvességtartalma mindössze 0,001%-a Földünk összvíztérfo- gatának. Ez a kis mennyiség rendkívül fontos szerephez jut a vízkörforgalmon, illetve vízháztartáson belül. A légnedvesség kicsapódása nem csupán a felszíni vizeket táplálja, belőle származik a felszín alá jutó talajvíz, és ebből képződik a hő és ajég is. A felszín alatti víz, a hó és ajég a szárazföld természetes víztárolóinak tekinthető. Egy részük ismételten bekerül a víz körforgásába. Jellemzőbb viszont az, amiről az évmilliók óta föld alatti medencékben rejtőző mélysé9
