Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
III. Forradalmi események a folyók életében
A jégkori gleccserek az Alpok előterében sok régi völgyet betemettek morénájukkal. A gleccserek visszahúzódása után a felszíni vizek új eróziós pályákat alakítottak ki. Feni: a régi völgy szomszédságában bevágódott, epigenetikus Emme-völgy a svájci Burgdorf térségében (A. Heim és H. Lautensach nyomán). Alul: a Rajna különböző korú medrei Schaffhausen és Waldshut között (G. Wagner nyomán) tői eltekintve azonban Közép-Európa utolsó eljegesedés óta kialakult vízfolyásainak igen kedvezőek a lefolyási viszonyai. Jóval összetettebb a pleisztocén síksági jégtakaró hatása az észak-amerikai területeken. A Mississippi vízrendszerének fejlődését, amely az egykori jégtakaró déli peremvidékéről gyűjti össze vizeit, alig befolyásolták az eljegesedések. A jégtakaró legnagyobb kiterjedése idején az Ös-Mississippi délnek tartó völgye természetes vízlevezetést biztosított az olvadékvizek számára. A legjelentősebb átalakításra az Ohio folyó völgyében került sor. Az eljegesedések előtt déli forráságai messze északra hatoltak, és nem jött létre egységes folyórendszer. A legnagyobb jégkiterjedés idején létrejött ősfolyamvölgy erősen lerövidítette ezeket a forráságakat. Az Ohio ma is ezt az ősfo- lyamvölgyet követi. Dél felé nyúló nagy kanyarulata a jégtakaró egykori határvonalát követi. Sokkal bonyolultabb a helyzet Észak-Ame- rika északabbra fekvő területein. Az itteni folyóvizeknek a jég visszahúzódása után jóval hosszabb időre volt szükségük állandó lefolyási pályák kialakításához. Igen összetett folyamat eredményeként jött létre pél— 89
