Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
III. Forradalmi események a folyók életében
Eltérő éghajlat - másfajta folyók Mivel a lefolyási viszonyok híven tükrözik az adott éghajlatot, az éghajlatváltozások éles határvonalat jelentenek a folyók fejlődésében. A földtörténet ismételt éghajlat- változásai újból és újból radikálisan megváltoztatták a vízrajzi viszonyokat. A folyóvízi üledékek és a völgymaradványok tehát sokat elárulnak a korábbi földtörténeti korok éghajlatáról. A síksági eljegesedés emlékei, az ősfolyamvölgyek Az előbbiekre talán a Közép-európai-síkvi- dék ősfolyamvölgyei szolgáltatják a legjobb példát. Ezeket egykor hatalmas folyók foglalhatták el. De hogyan jöttek létre ezek a völgyek?! S mivel magyarázható, hogy a mai nedvesebb éghajlaton hosszú szakaszokon szinte teljesen szárazon maradnak?! Az ősfolyamvölgyek rejtélyére csupán a síkságijégtakaró munkájának felismerését követően adódott válasz. Miközben a terepi kutatások már kielégítően tisztázták az eljegesedések menetét, az említett völgyek és a térségükben található, messzi területekről származó kőzetanyag közötti összefüggést még nem ismerték fel. így például Girard francia geológus még 1855-ben is úgy tartotta, hogy e különös völgyeket a földkéreg mozgásai hozhatták létre. A kutatók közben egyre szenvedélyesebben foglalkoztak a különös vándorkü'vek kérdésével. Az összehasonlító vizsgálatok már a XVIII. században tisztázták, hogy e kövek Skandináviából és a finn területekről származtak. De vajon mi szállíthatta ide ezeket, hiszen a jelenlegi folyórendszerek nem jöhettek számításba? Playfairnek már 1802- ben az volt a meggyőződése, hogy ezeket a kőtömböket csak a jég hurcolhatta magával. A XV1II-XIX. század fordulóján már egyre több tudós vallotta, hogy Közép-EuEróziós szigethegy képződése (R. Kettner nyomán) rópa északi, alföldi sávját egykoron Skandináviából előrenyomuló jég borította be. Nézeteiket azonban egyelőre még nem tudták bizonyítani. Az eljegesedés elmélete sokak számára hihetetlennek tűnt, így csak igen lassan nyert polgárjogot. Miközben Észak-Amerikában a belföldi (síksági) eljegesedés teóriája Charpentier 1840-ben, illetve Agassiz 1841- ben és 1847-ben kiadott klasszikus munkái, valamint Dana munkássága révén 1855-től kezdődően általánosan elismertté vált, ugyanerre Európában még húsz évet kellett várni. A döntő változás 1875-ben következett be, amikor Otto Torell svéd geológus és glaciológus a Berlin közelében lévő, kagylósmészkőből álló Rüdersdorfi-rögön egyértelműen felismerte a jégerózió nyomát. Torell megfigyelését a valamikor Kö83
