Czaya, Eberhard: A Föld folyói (Gondolat, Budapest, 1988)
Bevezetés
Bevezetés Az űrhajók ablakából szemlélve a szárazföldeket, arculatuk csupán néhány jellegzetes vonásra korlátozódik. Jól felismerhetők a nagy kiterjedésű hegységek, alföldek, tavak és a növényzeti övék. A hegységek és a tágas alföldek testét ezüstös szalagok szelik át: folyók, amelyek közelebbről finoman erezett szövevénynek tűnnek. Habár a patakok, folyók, folyamok csak keskeny szalagok a szárazföldek testén, hálózatuk a természet egyik legfontosabb tartományát irányítja és szabályozza. A folyók, mint a felszíni vizek lefolyási pályái, a víz körforgásának egyik jelentős láncszemét alkotják. Tulajdonságaikban számos más, alapvető természeti jelenség tükröződik, ezenkívül hatékonyan közreműködnek a földfelszín formálásában. A mederben áramló folyóvíz a felszínen lefolyó víz legjellegzetesebb formája. A nagyobb területet beborító felületi leöblítés ugyanis igen ritka jelenség. Ez többnyire óriási felhőszakadásokhoz kötődik, sajátos módon pedig a sivatagokban a leggyakoribb. A ritka, heves, özönvízszerű záporok nem találnak természetes barázdákat, árkokat, mélybe szivárgásukat pedig gyakran a kemény talajkéreg megakadályozza. Ez a lepelszerű vízár azonban csak rövid ideig tart. A sivatagok rendkívül alacsony légnedvessége következtében a víz gyorsan elpárolog. A földi nehézségi erő, a gravitáció törvénye a vízre is érvényes. Ahol szintkülönbségre bukkan, mozgásba jön, folyni kezd, a legnagyobb lejtés irányába indul. Ha a párolgás vagy az elszivárgás nem akadályozza meg ebben, igen gyorsan összegyülekezik a térszín egymással szembenéző, lejtőkkel határolt, ereszcsatornaszerű barázdáiban. Ha szigorú tudományossággal kívánjuk meghatározni egy folyó kialakulásának, létezésének előfeltételeit, három tényezőt kell megemlítenünk: kell hozzá csapadék, lejtős térszín és az ebbe mélyedé barázda. J. Marcinek definíciója szerint „folyóknak a földfelszín hosszan elnyúló mélyedésében haladó, természetes vízfolyásokat nevezzük, amelyek a szárazföld bizonyos körülhatárolható területéről természetes esésük révén vezetik le a vizeket”. A folyó fogalmába tehát a kicsiny értől és keskeny pataktól kezdve a folyamóriásig minden természetes vízfolyás beletartozik. A három tényező hatására kialakult vízfolyások a természetben ezernyi változatban jelennek meg. Nincs két, minden tekintetben azonos folyó. A forrástól a torkolatig ugyanannak a folyónak is számtalan arca van. Hol vadul tajtékozva, sellőkön átbukva zúg völgyek mélyén, hol halkan csobogva siklik tova, hogy aztán végül lomha víztömegként elvesszen a tenger vizében. Útjuk során fenséges hegységeket törnek át, hasadékokat és szurdokokat vésnek a sziklákba, hívogató szépségű völgyeket mélyítenek a hegyek közé, hatalmas síkságokat 7
