C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
4. Öntözési módok - 4.1 Esőszerű öntözés, esőztető öntözőtelepek
gyakran előforduló elrendezés; a tábla közepén a hosszabbik oldallal párhuzamos hidráns-sor a művelés fő irányába esik, viszonylag a legkevésbé akadályozza a gépi munkát, a mellékvezetékek száma az egysorban levő táblák számával egyezik, távolságuk az egy szárnyvezetékkel ellátható terület hosszának kétszerese — esetenként a táblahatáron levő ut vagy lecsapoló csatorna által elfoglalt területsáv szélességével növelve. A b) ábra szerinti elrendezés mellett a tábla belsejében nincsen hidráns, e kedvező elrendezésnek hátránya, hogy eggyel több mellékvezeték szükséges. A c) elrendezésnél egy mellékvezeték a táblára szükséges vizhozam felét kell csak szál- litaa, ez kisebb csőátmérők (Ft!) alkalmazását teszi lehetővé; ezzel szemben áll a keresztirányban elhelyezett 2 hidránssor, a gépi művelés során kikerülendő akadályként. A pontosan 1:2 oldalarányu táblákból összeállított d) elrendezésű tömb öntözési ideje a tábláénak min. kétszerese, max. háromszorosa; előny, hogy a mellékvezeték távolabbi részére már csak a vizhozam felét kell vezetni. A mellékvezeték fajlagos (Ft/ha) épitési költsége az egymástól való távolságuk (szárnyvezetékhossz!) növekedésével csökken, az öntözési egység területének növekedése a fajlagos költséget nem, vagy csak igen kis mértékben növeli. Ugrásszerűen növekedhet viszont a mellékvezeték (s vele együtt a fővezeték) épitési költsége, ha a szárnyvezetékek Uzemrendje nem megfelelő, azaz a mellékvezetékhez tartozó szárnyvezetékek nem egyenletesen elosztva, hanem egymás mellé tömörülve, szinte koncentráltan vesznek ki nagy vízhozamot. Az üzemi egység felépítésénél erre is gondolni kell. Célszerű a hidránssor két oldalán üzemelő szárnyvezetékek haladási irányát ellentétesre választani (31. ábra). Különösen ügyelni kell a vontatható szárnyak üzemelési rendjének megszabásánál. Ez utóbbi ugyanis kivételes eset: a teljesen sablonos üzem gazdaságtalan lehet (31. b) ábra). A vontatott szárnyak átfordítása — mivel helyigényes — célszerűen táblahatárra, helyesebben útra kerüljön, továbbá a mellékvezetékeken a teljes öntözési idő alatt azonos számú számyvezeték üzemeljen (egyenlő vízszállítás). Ez utóbbi feltétel akkor teljesül, ha egy vontatható szárny párosszámu üzemállásban (N ) üzemel, továbbá a vontatás irányába eső hidránsok szász mával (N^) egyezik az üzemelő szárny vezetékek száma. A vontatási tervet 2.N, .N álláshely bevonásával el lehet úgy készíteni, hogy a fordításra h sz üzemi egység szélén kerüljön sor — természetesen az induló felállás és a befejező állás közbeeső helyre is kerülhet. A szárnyvezetékek üzemelési tervét és a táblaszéli gyűjtőcsatornák mint közlekedési akadályok helyét össze kell hangolni, továbbá ahol szükséges, az utárok átjárhatóan építendő. A mellékvezeték méretezése során az üzemelési tervből kiindulva kell meghatározni a hidraulikailag mértékadó üzemi helyzetet, esetleg helyzeteket. A hidraulikai méretezés feladata, hogy a leggazdaságosabb csőátmérő értékeket szakaszonként megadja. A mellékvezetékek a fővezetékkel (fővezetékekkel) egységet képeznek, ezért méretezésük sem oldható meg külön.- 79 -
