C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

4. Öntözési módok - 4.1 Esőszerű öntözés, esőztető öntözőtelepek

NÉGYZETES KÖTÉS TEGLALAPOS KÖTÉS

teljes körös üzem szektoros üzem

16. ábra

Szórófejek kötése

Valamennyi öntözésnél, függetlenül az öntözés módjától, lényeges, hogy a területre milyen egyenletesen jut az öntözővíz; ezt többféle mutatóval kivánják különböző szerzők számszerűen meghatározni — ezekből hármat ismerünk meg, az esőszerü öntözésből kiindulva, de általános érvénnyel.

Az i-R jelleggörbe felhasználásával megszerkeszthető, vagy kihelyezett felfogőedények segítségével mérhető valamilyen időegység alatt kiadott viz- mennyiség (i [mm/ó] vagy h [[mm] dimenzióban). Az egyenletes ségi tényező ((3) a maximális értéket viszonyítja az átlaghoz, egy-egy metszetben.

h

A 17. ábrán jól látható, hogy ß = —számértéke még egyazon szóróá

fejre sem jellemző, hiszen a metszet felvételével változik, de egyszerű összehasonlitő vizsgálatokra alkalmas lehet.

Az öntözés egyenletességét a területi tényező -y = —— jobban jellemzi. Egy jellemző területen, F-en h átlagértékü öntözővíz jutott. A tecl

rületen meghatározzuk azt az F^ hasznosan öntözött területet, ahol az átlagtól az eltérés adott határon belül van. A jellemző területet a kötés ismeretében lehet meghatározni, négyzetes kötésnél pl. a 4 szőrőfejállás által- 52 -