C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
4. Öntözési módok - 4.2 Felületi öntözés, felületi öntözőtelepek
agyagos vályog, öntésiszap 1,40—2,05 középkötött vályog, homokos iszap 2,05—2,75 homokos vályog 2,75—4,15 laza homok 4,15-4,85 Hazai vizsgálatok szerint általános érvényű összefüggést a szivárgásveszteség kiszámitására adni nem lehet, ennek megfelelően a szivárgási veszteség pontos értékét meghatározni csak helyszini mérésekkel lehet. A már üzemelő csatorna, vagy e célra előbb megépített csatorna- szakasz két, L távolságban levő szelvényén áthaladó vízhozam különbsége, a csatornahossz egységére vetítve a szivárgás jellemző értéke lehet (1/s. km; l/s.100 fm). Fontos, hogy a szakaszon fellépő szivárgási veszteség a megkívánt pontosságtól függően nagyobb legyen, mint a két szelvényben a vízhozam-mérés hibahatára; ezt a feltételt az L hosszúság megválasztásával lehet biztosítani. Lezárt és feltöltött csatornaszakaszban a vízállás csökkenését — a keresztszelvény és hosszszelvény ismeretében vízmennyiség-csökkenésre lehet átszámítani — s ebből a szivárgási veszteség m^/nap. km; vagy a nedvesített felületre vonatkoztatva l/nap.m^. egységben kifejezni. A csökkenő viznyomás torzító hatása kiküszöbölhető, ha az elszivárgott viz térfogatát az állandó vizszint tartásához szükséges vizutánpőtlásból határozzuk meg. Az öntözőtelepi csatornák párolgási vesztesége a szivárgáshoz viszonyítva elhanyagolható, öntözőrendszerekben a csatornák viztükör-felü- letéről napi 10 mm-es elpárolgó vízmennyiség, vizsugárra átszámításával határozható meg, értéke a rendszer fővizkivételének vízhozamához viszonyítva 1% körül mozog (az öntözővíz méréspontossága alatt van). Hogy egyes csatornákban mekkora veszteséget engedhetünk meg, az a rendelkezésre álló vízmennyiségtől, a viz beszerzési költségétől, továbbá a szivárgásnak a környező területre gyakorolt hatásától függ. Általában 15%-nál nagyobb szivárgási veszteséget még gravitációs rendszerben sem célszerű megengedni, ha bőven is van viz. Szivárgás ellen a földcsatornák szigetelésével vagy más, nem földanyagból való készítésével védekezhetünk. Csökkenthető a szivárgás, ha a talaj agyagásványai elegendő kicserélhető Ca és Mg kationt tartalmaznak, valamilyen Na sóval kezelve, ugyanis a Na agyag viz hatására gyorsan, nagymértékben duzzadó és ezáltal gyakorlatilag vízzáró lesz (mesterséges szikesités). • Nem minden talaj alkalmas az oltott mésszel történő kezelésre sem, az eljárás az agyagásványok, földpátok feltárásán alapszik; amorf kovasav és aluminium, valamint vas hidroxid gélek keletkezése biztosítja a tartós vízzárást. A kémiai (elektrolites) utón vizzárőbbá tett réteg lehet a csatornaszelvény felszínén, de célszerűbb az alatt 20—25 cm-es védő- 212 -
