C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

4. Öntözési módok - 4.2 Felületi öntözés, felületi öntözőtelepek

Előfordul, hogy az egész miiterep eltolódik magassági értelemben, ez abban at esetben, ha a felület egyébként aí 5 cm hibahatáron belül van, elfogadható — az öntözőcsatornák vizszintjét figyelembe véve.

Az utómunkák elvégzése és átvétele után következik a második ütem, a terepegyengetés, legalább 2, egymásra merőleges menetben.

A tereprendezés gépei és azok munkája az Epitéstan c. tárgy Földmunkák c. fejezetéből ismert. A földnyesők munkáját a szállítási távolság függvényében a 102. ábra szerint célszerű megszabni. A földnyesők egy menetben kb. 5—10 cm vastagságú réteget nyessenek, lehetőleg a hát legmagasabb helyétől a széle felé haladva, vékonyodó rétegben (a nyesési ellenállás nagyjából egyenletes marad). A tereprendezés során a gépkihasználás optimális feltételei nem biztosithatők, gyakran a láda Űrtartalma sem használható ki. A humuszréteg kímélésére alkalmazható a 103. ábrán látható módszer; a meghagyott földgerendákat a földgyalu

teriti a nyesett sávba (terepegyengetés). Szokás a felső értékes talajréteget úgy is óvni, hogy az anyagnyerőhelyként kijelölt nyesési helyekről a humuszt a feltöltési helyekre viszik, s a visszamaradó alsóbb réteg kerül az öntözőcsatomákba beépítésre, A sávos nyesés két változata ismeretes; a 104. a) ábra lényegében altalajrendezésnek felel meg, a b) változatnál csak a humusz egy részét szállítják el. E módszerek többlet- munkát jelentenek.

A földtoló általában meglevő depóniák, töltések, csatornák szétbontásához szükséges. A földgyaluk feladata a terepegyengetés, azaz a visz* szamaradt kisebb földgerendák, nyesett sávok fogazott részeinek és egyéb egyen le tlens égek elterítése. Nagyobb földgerendánál először a földnyeső- 209 -