C. Király Mária: Mezőgazdasági vízgazdálkodás, öntözés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

4. Öntözési módok - 4.2 Felületi öntözés, felületi öntözőtelepek

lévén sző, a magasvezetésit öntözőcsatomákba általában beépíthető. Ha a humusz nem használható fel, akkor a nyesési foktőkről előbb azt depőniába termeljük, azaz altalaj rendezéssel dolgozunk, A vonalas létesítmények föld - mennyiségének biztosítása után kerül sor a tulajdonképpeni tereprendezésre, amit mindig tereprendezési egységenként - tábla vagy parcella - hajtunk végre. Első lépésként ellenőrizni kell, hogy a csatornákba beépített vagy onnan deponált földanyag annyi és onnan került-e ki, ill. ott lett elhelyezve, ahol azt a terv előirta, mert ha nem, akkor annak a tereprendezési egységneka tervét újra el kell készíteni, közvetlenül a gépi munka előtt végzett 20—20 cm-es hálózattal végzett felmérés alapján. Ez a felmérési hálózat lesz egyébként a kitűzés alapja is.

Határvonalas kitűzésnél (101. a) ábra) a terepen pontokkal jelöljük meg a nyesési és feltöltési foltok szélét (+5 cm!), ezeket szitezéssel süritjük, majd barázdát szántva kirajzoljuk. Szokás mészpor-csikkal is jelölni a határvonalakat. Távolról is jól láthatóvá tehető, ha kis karókra v. fémpálcákra erősített különböző szinü zászlócskákat tüzünk le. Ha a határvonallal közbezárt terület kicsi, akkor kivül jelzőkarőkat helyezünk el és mérőkeresztekkel ellenőrizzük a munkát, ha viszont nagy, akkor a területen belül, se- gédkarők elhelyezésével is jelölni kell az elvégzendő munkát.

Nyompontos kitűzésnél (101. b) ábra) a felmérési hálózat sarokpontjaiban 1,0 x 1,0 m vagy 0,5 x 0,5 m-es földbabákat, illetve gödröket épitünk, a gödrök mészporral beszórt fenékszintje a lenyesések; a földbabák koronája pedig a feltöltések helyén jelzik a müterep helyi magasságát. Ez a jelölés messziről is elég jól látható és viszonylag tartós. A feltöltési magasságok kijelölésénél figyelembe kell venni a lazulás mértékét, ami hazai talajainknál 20—30% körüli (szélsőséges esetben 10—40%), de legcélravezetőbb a helyszínen megmérni.

Nyomsávos kitűzésnél (101. c) ábra) a fő földszállítási iránnyal párhuzamosan 20—40 m távolságra 30—50 cm széles nyomsávokat építünk, rendszerint kézi munkával. A kis töltések koronaszintje és a kis árkok fenékszintje egyezik az előállítandó mütereppel. A nyesési helyeken készített árkokat célszerű mészporral behinteni. A nyomsávokon a gépek csak a kijelölt helyeken járhatnak át, ott, ahol a terep változatlan marad, ez akadályt jelent a gépek munkájában. Ennek ellenére szabályos négyszög alakú tábláknál jól használható, és némi kis gondossággal a munka befejeztéig látható marad.

Köbméteres eljárás a gépkezelő számára mennyiségi eligazítást ad.

A terepen feltűnő módon a 20—20 m-es hálózat pontjait kijelölve (kb. méter magasra nyúló karókkal) munkalapot készítünk, hogy egy-egy "négyzetből" hány m^-t kell lenyesni, ill. feltölteni. Ezt a tereprendezési egységenként külön-külön elkészített munkalapot a gépkezelő kapja. Változata ennek a módszernek, hogy m3 érték helyett — a szkréper láda méretét ismerve - puttony számokban adott a földmennyiség (lOl.d) ábra).

A műszeres eljárás alkalmazása kitűzésre vízszintes müterepeknél igen egyszerű, amennyiben a műszeren beállított iránysikkal a szintezőlécen- 207 -